Budapest Régiségei 4. (1892)

Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai : 2. közlemény 125-156

i)û Olvasd: D'(is) m(anibus) Ulpiae Anionillae quondam Ulpi(i) Candidiani (centuriolús) filia(e), T(itus) Ael(ius) Verinus decurio col(oniae) Aq(uincensis), flame\ji\ duumviralis, sacerdos urbis Romae, coniugi pientissimae [q]uae vixlt annis {viginti quattuor). E kőkoporsót készíttette T. Aelius Verinus, a ki Aquincumnak tanácsnoka, áldozó papja, polgármestere és Róma városának is papja volt, az ő nejének Ulpia Antonillának, néhai Ulpius Candidianus centurio leányának. Ezen Aelius Verinus tehát többféle hivatalt viselt, úgy látszik, azon sorrendben, a melyben itt meg vannak nevezve. E szerint először bejutott az aquincumi tanácsba, a mi épen annyira teher, mint kitüntetés volt; azután valamelyik isten áldozó papja lett, továbbá polgármester s végre Róma városának papja abban az értelemben, hogy Rómát a provinciák kiváló tiszteletben részesítették, mint dea Romát, a minthogy p. o. Polában még most is áll Roma és Augustus temploma. A nőnek az atyja, ki elébb halt meg, mint leánya, centurio, százados volt, bizonyosan az Aquincumban állomásozó hadtestnek, a legio II. adiutrixnak. (3368. sz.) 33. sz. E fogadalmi oltár Pátyon találtatott a közkút mellett; jelenleg a nemzeti múzeumban van. Olvasd: Nymphis perennibus M(arcus) Val(erius) Karus, dec(urio) col(oniae) Aq(uinci) (duum)vir v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). E felirat szerint M. Valerius Carus, ki Aquincumnak tanácstagja, illetőleg polgármestere volt, az el nem apadó nympháknak, azaz forrásnak teljesítette fogadalmát. Hogy ezen forrás alatt mást nem lehet érteni, mint azt, a mely mellett a felirat napfényre került, azt szükségtelen magyarázni. (3382.) 34. sz. E kőkoporsó találtatott 1832-ben az ó-budai Flesser-féle szőlőben ; jelenleg a nemzeti múzeumban van.