Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

I ló bekormosodik, hogy hasznavehetetlenné lesz. Tényleg csak a legritkább esetben akadunk a hypocaustumokban a korom nyomaira. Az olasz még ma sem ismer más fűtőanyagot, mint a faszenet, e tekintetben is tehát a múlt szokásaihoz hű maradt. A fűtés e neme mindenesetre költséges volt, tekintettel Pannónia fabőségére mégis érthető. A ventilatio kérdése nálunk még mindig nincs eldöntve. A meleg levegő csak úgy járhatta a hypocaustumot s az oldalfalakatát, ha szabad kimenetelt talált. Kéményekre nem igen volt szükség, mert a fűtés által nem keletkezett füst. A mi a lehűlt levegő elvezetését illeti, az nem történhetett más úton, mint az oldalfalak mentén, és pedig oly helyeken, hol az oldalfalakat tubusok borították, ezek egyikén vagy másikán keresztül. Valószínűleg másutt sem ismertek más utat-módot. A palaestra keleti tractusában, mely mint láttuk, fűthető volt, a hypocaustum főcsatornájából a keleti zárfal felé ágazó közök végén egy-egy sor tubus volt a falba beillesztve. Arra, hogy a helyiség az oldalfalak felől is kellő meleget kapjon, nem lehettek elégségesek. Valószínűbb a feltevés, hogy rendeltetésök főkép a levegőnek ki a szabadba való vezetése volt. Hasonló berendezés nyomaival még a mezei út mentén fekvő fürdő egyik helyiségében találkozunk. A kemenczéknek feladata, főleg fürdőknél, nem szorítkozott pusztán arra, hogy a hypocaustum számára a meleg levegőt szolgáltassák. A fürdőkben nem kevésbbé fontos tényező a meleg víz volt, melylyel a medenczék nagyobb része megtöltetett. A pompeii fürdők e részben a berendezésről elég tiszta képet nyújtanak. Az üstök, a szerint, a mint langyos vagy forró vizet tartalmaztak, magasabban vagy alacsonyabban voltak a kemencze fölött elhelyezve. Nálunk sem lehetett az máskép, sajnos azonban, hogy minden kétséget kizáró módon ki nem mutatható. Egyetlen egy esetet ismerek, hol ezen berendezés nyomát vélem felismerhetni. Ez a nagy lakóház magánfürdőjéhez tartozó kemencze (34. ábra), mely mellesleg legyen megjegyezve, az egyetlen, hol a trachytoldalfalak fölött a fedőlapnak egy tetemes része még in situ fekszik. Ezen részen félkörű kivágást észlelünk, kétség kívül hasonlókép félkörben ki volt vágva a fedőlap másik hiányzó része, úgy hogy a kemencze tetejében teljes köralakú nyilas maradt szabadon. Átmérője mintegy 40 cm. lehetett. Tekintettel a pompeiibeli analógiákra valószínű, hogy e nyilas a felmelegítendő vízzel telt üstét zárta körül. A kemenczékről lévén szó, vessük fel röviden a tűzhelyek kérdését. Lakóházaink romjai között eddig még nem akadt oly helyiség, melyről ki volna mutatható, hogy konyha volt. Az egyetlen tűzhely, melyre a szerencsés véletlen vezetett, oly helyiségben került napfényre, mely minden másnak, csak konyhának nem mondható. Nagyságánál fogva méltán teremnek nevezhetjük. Tavaly