Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

117 borult ki a földből, délre a nagy lakóháztól. A szóban levő tűzhely maradványai az északi fal tövében hevernek. Maga a fal festve volt, még pedig meglepetésül a fenmaradt részen növényornamentumok képezik a díszítést. A mi magát a tűzhelyet illeti, berendezése olyan, a minő még a mai nap is a tűzhelyeké a szegényebb olasz házakban (3'x. ábra). Vályogtéglákból készült. A rekeszeket két-két egymás mellé helyezett téglalap képezi, hosszúk két téglahosszúság. A fal felé ugyancsak téglalapok határolják. Elől természetesen nyiltak voltak, hogy a tűz az edények alatt ébren tartható legyen. Sajátságos az egész dologban csak az, hogy az egész tűzhely a földszínen fekszik, a rekeszeket alkotó téglák pedig az előrész felé rézsútosan hajolnak alá. Részemről e különös jelenséget csak azzal a feltevéssel vagyok képes megmagyarázni, hogy a tűzhely úgy, a mint megleltük, nincsen eredeti helyén. Eredetileg bizonyos magasságban volt, a honnan, miután a substructio szétmállott, a földbe, részben egyenetlenül süppedt alá. Az épületek belső berendezéséhez szükségkép az árnyékszék (latrina) is tartozott. Berendezéséről a pompeii és villa Hadriiani-beli példák kellő képet nyújtanak. A mily szánandó állapotban romjaink vannak, alig várható, hogy e tekintetben' számba menő maradványok álljanak szemünk előtt. Tényleg egyetlen magánházban sem sikerült eddig egy árnyékszék létezését megállapítani. Az egyetlen egy hely, hol ilyennek maradványait felismerni vélem, rendeltetését illetőleg még mindig kétséget támaszthat. A legplausibilisabb magyarázata nézeJ4. ábra.