Budapest Régiségei 4. (1892)
Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123
115 tetett el, s annál nem volt hosszabb. A falban hagyott nyílás alját, oldalait s tetejét többé-kevésbbé vékony trachytlemezek alkotják. A fűtés vagy az utcza felől történt, vagy egy elzárt előtérből (praefumium). Nagyobbszerű telepeknél, minők a fürdők voltak, a kemenczék a határfalon kívül feküdtek. Ez esetben is a kemencze alját, oldalait, nemkülönben a fedőlapot többé-kevésbbé hatalmas trachythasábok képezik. Magánházakban a fűtés egy, legfölebb két helyiségre terjed ki, egyetlen egy kemencze is megtette tehát a szolgálatot. A mi a fürdőket illeti, a kemencze mindenkor a legmelegebb osztály, a calderium tőszomszédságában feküdt, úgy hogy a melegség közvetlenül abba tódult, a tepidarium már csak azt a melegje ábra. séget kaphatta, mely a caldarium hypocaustumát átjárta volt. Ez például az eset a mezei út szomszédságában fekvő fürdőnél. A nagy fürdőnél, tekintettel a helyiségek nagyságára, a caldarium déli oldalának mindkét végén egy-egy kemencze volt alkalmazva. S mert nyilván az azokból nyerhető hőséget nem tartották elégségesnek a tepidarium fűtésére, ennek délkeleti sarkában is egy kisebbszerű kemenczét helyeztek el. Vitruvius oly esetekben, midőn egy kettős osztályú, azaz a férfiak és nők számára külön helyiségekből álló fürdő fűtéséről van szó, közös kemencze alkalmazását írja elő. E szabályt természetesen tapasztalatai alapján állította fel. Eddig romjaink között egyetlen egy fürdő olyan, melynek ilyen kettős beosztása van s a kemencze tényleg a két caldarium elválasztó vonala táján fekszik. A fűtőanyag, tekintettel a berendezés mineműségére, nem lehetett más, mint faszén. Ha fával fűtöttek volna, a hypocaustum idővel szükségkép annyira 15* .
