Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

îi4 Legtöbb esetben egyedül a törmelékben föllelt tubustöredékek bizonyítják, hogy ez vagy amaz a helyiség nem csupán a padozaton át, hanem az oldalfalak felől is kapott melegséget. A fürdők s a lakóházak romjaiban egyaránt találkozunk velük, világos bizonyítékául annak, hogy hazánk zord klímája ez utóbbiakban épúgy szükségessé tette az intenzivebb meleget, mint a fürdőkben a test izzasztása. A mezei út mentén fekvő innenső lakóház cryptoporticusában a nyugoti falon a tubusok két sora, ugyan már megrongáltan, de még eredeti helyén tapad. Ugyanarra a czélra, melyre a tubusok, szolgáltak az ú. n. tegulae mammatae. Nagy téglalapok ezek, melyek mind a négy sarkukon egy-egy lábbal el vannak látva (32. ábra). Ezek a lábak az oldalfalakon nyugodtak, egyébként a lapok egymás mellé és fölé illesztése ugyanolyan volt, mint a tubusoké. Ezen berendezésnek meg volt az az előnye, hogy a falak mentén a köz a behatoló melegségnek sokkal szabadabb mozgást engedett minden irányban, mint az a tubusoknál lehetséges volt. Romjaink között eddig egyetlenegy helyen került napfényre ez a berendezés. A mezei út mentén fekvő fürdő déli nagy helyiségében a déli fal tövében a tegulse mammatae egész sora volt még in situ látható s részben még ma is ott van. Oly esetekben, midőn két egymás mellett fekvő helyiség melegítése forgott szóban, nem volt nehéz arra a gondolatra jutni, hogy a válaszfalat egészen tubusokból építsék. Az ilyen fal természetesen nem igen lehetett valami erős s azért csak kisebb arányokban talált alkalmazást. Legalább az az egy eset, hol vele találkozunk, csekély kiterjedésű helyiségekből álló épületnél észlelhető. Tavaly a nagy lakóháztól délre került napfényre. A hypocaustum a két szomszédos helyiség alatt közös ; a tubusok, melyek a válaszfalat képezik, szélességük szerint vannak egymás mellé illesztve s a nyílások, melyek a meleg levegő mozgását vizszintes irányban közvetítik, ehhez képest a szélesebb oldallapokban vannak. Ezen tubusok különben vastagabbak, mint a többiek. Az elrendezésről elég érthető fogalmat nyújt a mellékelt (33. ábra) kép, mely a szóban forgó épületrészletet hypocaustumával és a válaszfalból fenmaradt két tubusával feltünteti. A kemenczék (hypocausis), melyekben a levegő fölmelegíttetett, közvetlen összeköttetésben állottak a hypocaustummal. Elhelyezésök egy szintben volt a hypocaustumével. Kivétel nélkül trachytkőből készültek. Kisebbszerű fűtőberendezéseknél, pl. a lakóházakban a kemencze magában a határfalban helyez?2. ábra.