Budapest Régiségei 4. (1892)
Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123
loÖ mentén fekvő boltok előtt is az utcza felé oszlopcsarnok húzódott. Az egyes boltok rendszerint kicsinyek, akkorák, hogy az árú találhatott bennök helyet s legfölebb a kereskedő mozoghatott, ki belülről a hosszú állványokon kirakott holmiját a járókelőknek kinálgatta. A boltok e czélból egész szélességükben nyitva voltak. A nyilas legnagyobb részét az állvány foglalta el. Csak annyi tér maradt szabadon, hogy a kereskedő szabadon ki és be járhatott. Arra nézve, hogy egyrészt ezen köz, másrészt,a boltnyilás az állvány mentén éjjelre miként volt elzárható, a még in situ fekvő küszöbkövek szerkezete kellő felvilágosítást nyújt. Az előbbinek elzárására elegendő volt egy egyszárnyú ajtó, mely csapon forgott s befelé nyilt. A mi a boltnyilás többi részét illeti, annak elzárása már nem történhetett ajtószárnyakkal, mert kinyitásuknak útját állotta volna az állvány, mely a pompeii analógiák után Ítélve, nálunk is kétségkívül falmasszából készült. A kérdés megoldása igen egyszerű volt. A küszöbkő felső lapjában néhány cm.-nyire a széltől horony futott. Hasonló horony hasította a borító-lemezt s pontosan megfelelt az alsónak. Az eljárás az volt, hogy ezen két horony közé a kereskedő számára fentartott köz felől egyes deszkalapokat toltak be egymásután. A legutoljára betolt laphoz erősítették aztán zár segélyével az ajtószárnyat. V. ö. a 27. ábrát, mely egy pompeiibeli boltajtónak elzárási módjáról fogalmat nyújt. A vásárpiacz boltnyílásait határoló küszöbköveken egy-egy horony észlelhető, ezen nyílások tehát egyszerű deszkafallal voltak elzárhatók. Máskép áll a dolog a szentendrei országút mentén emelkedett boltok küszöbköveinél. Ezek felszínét ugyanis dupla horony metszi, melyek párhuzamosan, néhány cmtrnyi távolságban haladnak. Mindkét horonynak csak azonos rendeltetése lehetett, vagyis ezen boltnyílások elzárása dupla deszkafallal történhetett. Mi lehetett ezen óvatosságnak oka, természetesen nem mondhatjuk meg. A kérdés annyival inkább felkelti kíváncsiságunkat, mert kétségkívül ugyanaz az ok tette szükségessé, hogy a boltok előtt elvonuló oszlopcsarnok közei is deszkafallal voltak elzárhatók. Ez iránt a pillérek talpai között fekvő mészkőlapokban észlelhető horonyok nem engednek semmi kétséget. Az elzárásnak imént leírt módja általános volt a bolthelyiségek nyílásainál. Romjaink között egyetlen egy esetben találjuk még másutt is alkalmazását. A nagy lakóházban a peristylium felől, a közbeeső folyosón túl fekvő terem széles ajtónyíláson át kapta világosságát. A küszöbkő még in situ fekszik. Eltérőleg a többiektől, szerkezete ugyanolyan, a minőt a boltnyílások küszöbkövein tapasztaltunk. A küszöbkő hosszában egy horony véges-végig fut, egy másiknak kétfelől csak kezdő részei vannak meg. Ezen utóbbi bevágásoknak azonban nincs semmi jelentőségük.
