Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

to* legtöbb alkalommal töredékekkel találkozunk, lemezeink nem annyira a padlót fedték, mint a fal alsó részét. Bővebben majd csak alább fogunk szólani e kérdésről. Kapuk, ajtók. A küszöbök s legfölebb az ajtófelek egyes töredékei állanak rendelkezésünkre, a melyek alapján az aquincumi kapuk és ajtók szerkezetéről beszélhetünk. Lényeges különbség kapu és ajtó között nincs, mindössze az előbbi szélesebb az utóbbinál s azért főleg az épületek külső bejárata gyanánt alkalmazták. A kettőt tehát bátran egybefoglalhatjuk. A küszöbök szerkezete mindenekelőtt arról világosít fel, az ajtónyilások vájjon szárnyakkal voltak-e elzárhatók, s ha igen, merre nyiltak azok. Olaszországban s általában délen a magánházak belsejében az ajtószárnyakat függönyök helyettesítették, természetesen, nem kivétel nélkül. A mi zord klímánk • • 25. ábra. alatt ez az eljárás nem lehetett irányadó az aquincumi építkezésben. A védekezés a hideg ellen nélkülözhetetlenné tette az ajtószárnyakat. Azért vannak nálunk is jelek, melyek arra mutatnak, hogy függöny alkalmaztatott. Tekintve, hogy a nagy fürdőben az apodyteriumból a frigidariumba vezető ajtónyilás küszöbe sima s a csapok befogadására szolgáló lyukak hiányzanak, a két helyiséget egymástól csak függöny választhatta el. Egy másik eset a nagy lakóházban constatálható. A peristyliumból az atrium udvara felé nyiló ajtónak tekintélyes nagyságú küszöbe el van ugyan látva az ütköző léczczel, de a csapnyilások nincsenek meg (25. ábra). Ezen egy-két esettől eltekintve, az ajtónyilásokat nálunk masszív szerkezetű ajtók zárták el. Túlnyomó esetben ez csapokon forgó szárnyakkal történt. A szárnyak csak egy irányban foroghattak. Miként az ütközőléczek alkalmazása bizonyítja, az ajtók befelé nyiltak. Oly esetekben is, hol a helyiségek zárt Budapest Régiségei. IV, 14