Budapest Régiségei 4. (1892)

Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123

toó udvarról, pl. az átriumból vagy peristyliumból voltak hozzáférhetők, äz ajtók a kisebb helyiségbe fordultak. Lényegileg az ajtónyilások szélességétől függött, vájjon egy vagy két ajtó­szárny volt-e alkalmazva. Az egyszárnyú ajtó mégis elég ritka. Vannak igen szűk ajtónyilások, melyek dupla szárnyakkal voltak elzárhatók. Ilyen egyebek közt a kettős osztályú fürdőbe az utczáról vezető ajtónyilás. A széles ajtónyilá­sok, helyesebben kapuk elzárására kivétel nélkül dupla ajtószárnyak állottak rendelkezésre. Mint magában álló eset különös megemlítést érdemel, hogy a nagy lakó­házzal szemben fekvő s még csak igen csekély részben kiásott házba az utczáról két egymással szomszédos ajtó nyilott, és pedig az egyik szűkebb csak egy szárnynyal volt ellátva, a másik szélesebb duplaszárnyakkal bírt. Úgy kellett lenni, hogy a széles kaput, mely a főbejárat volt, csak különös alkalmakkor tartották nyitva, a mindennapi közlekedés a szűkebb ajtón át történt. Maguknak az ajtószárnyaknak mivoltáról természetesen nem igen szól­hatunk. Minden valószínűség szerint fából készültek, s így annyival inkább elporladhattak a mai napig. A mi az elzárás módját illeti, az kétféle volt. A küszö­bök legtöbbjében az ütközőlécz tövében egy vagy két négyszögű lyuk észlel­hető ; ezen lyukakba tolták alá a merőleges fel- és alájáró reteszeket, melyek a szárnyakat az ütköző léczhez szorították. Ha az ajtónak csak egy szárnya volt, természetesen elegendő volt egy retesz. Dupla szárnyak esetén rendesen két retesz szolgált azok elzárására, tehát az egyik ajtó fél be lehetett csukva, míg a másik nyitva volt. Egészen sajátságos a kettős osztályú fürdőben az utczáról vezető ajtó küszöbének szerkezete. A küszöbben a csaplyukakból horonyok indulnak ki s átszelik a küszöb szélességét. Ezen horonyoknak csak azt a rendeltetést tulaj­doníthatom, hogy az ajtószárnyak, mihelyt szétnyittattak, azon horonyokba ereszkedve, a szabad átjárást nem korlátolhatták. Az ajtószárnyak bezárásának más módja az volt, hogy belől a betett szár­nyak mögé az ajtófélfák közé vízszintesen gerendát illesztettek. Ez az eljárás minden kétségen kívül természetesen csak ott állapítható meg, a hol az ajtó­félfák legalább részben megvannak. Ez az eset két helyütt forog fenn. Az amphi­theatrumban a porta Libitinensis hátsó ajtójának mindkét félfája megvan, az ütköző-léczek tövében mintegy i m. magasságban egy-egy kerek bemélyedés észlelhető, az egyik kifelé még egy horonynyal áll összefüggésben. Ezen horony tette lehetővé, hogy a túlsó lyukba már beillesztett elzáró gerendát a másikba becsúsztathatták. A másik esetet nyújtja azon kapúnyilás (26. ábra), mely a macel­lum mögött elvezető utczáról az idén legnagyobb részében kiásott házba vezetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom