Budapest Régiségei 3. (1891)
Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139
n 9 ujjon (manica), mely a jobb kart védte, a széles fémövön (balteus) és egy könnyű kötényen (subligaculum) kívül nagy négyszögű paizs (scutum), vért (ocrea) a ballábon, arczra húzható sisak (galea eristata) és rövid kard képezte. A hoplomachus, azaz a nehéz fegyverzetű csak sisakjának szerkezetére különbözött. A gallok elnevezését a murmillones név szorította ki. Jellemzi a nagy hatszögü paizs, különben könnyű, az arezot szabadon hagyó sisakot, kötényt, övet és vasújjat hordtak. Lábvértjeik nem voltak. Egyedül a thrákok elnevezése nem látszott változni. Eltekintve a sisaktól, vasújjtól, köténytől és övtől a kis, rendesen kerek paizson (parma), a dupla lábvérten és egy sarlóalakú kardon (sica) voltak felismerhetők. Egészen ismeretlen a gladiátorok azon fajának eredete, mely retiarii nevet viselt. Mint elnevezésök mutatja, hálóval harczoltak, a melylyel ellenfelöket harczképtelenné igyekeztek tenni. A legtöbb emléken mindazonáltal hiába keressük a hálót, ellenben a három ágú szigony (fuscina) sohasem hiányzik. Ezen kívül még csak egy rövid tőr szolgált védelmökre, különben a kötényt és övet leszámítva, meztelenek voltak. Különösen jellemző, hogy fedetlen fővel mentek a küzdelembe. Említést érdemelnek végűi a dárdával harezoló lovasok (équités) és a britanniaiak módjára szekérről vívó essedarii. Az állatviadorok (bestiarii) között nem találkozunk ily megkülönböztetésekkel. Általában vajmi kevés megjegyzést találunk róluk a régi íróknál. De maguk az emlékek sem engednek a felszerelés valami nagy változatosságára következtetni. A leghíresebb e nemben az Umbricius Scaurus síremlékéről Pompeiiben való stuccorelief, melynek egy része állathajszát ábrázol. A bestiarii egy része rajta meztelenül vagy csak könnyű tunikában öltözve jelenik meg. Az egyiken azon kívül mindkét lábszárát, a másiknál csak a balt találjak szíjakkal körűitekerve. Fegyverzetök egy vagy két dárda, olykor egyszerű kard. Az állatoknak színes szövetdarabbal való fölingerlése már akkor szokásban volt. Az amphitheatralis játékokat rendszerint hirdetések által adták a rendezők a közönség tudomására. Több ily hirdetés nyoma maradt fenn Pompeiiben. A falra vörös festékkel pingált feliratok. Nemcsak a játékok idejét jelezték, hanem egyúttal a nevezetesb látnivalók rövid kivonatát is tartalmazták. így az egyiken meg van nevezve a fellépő gladiator-banda, egy másik a nézőtér fölé vont ponyvát, a harmadik meg épen a por és hőség ellen vízfecskendezést ígér. Az előadások ugyanis közönségesen fényes nappal történtek. Ha voltak állathajszák, úgy ezek rendszerint megelőzték a gladiátorok versenyét. Ez utóbbit a gladiátorok felvonulása (pompa) nyitotta meg. Midőn a császári páholy elé értek, felhangzott a szomorú üdvözlet : Ave Caesar, moriiuri te salutant. Majd a játékrendező (editor) elé léptek, ki megvizsgálta fegyveröket. A küzdelem eleinte csak látszólagos (prolusio) volt : lándzsákat dobáltak egyBudapest Régiségei. III. 12
