Budapest Régiségei 3. (1891)
Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40
valószínűségi számításra, az új kor tudományának ezen hatalmas eszközére ad valamit» és inkább hajlandó hinni azt, hogy Acincum reminiscentiáiból készülhetett Aczel- és Eczelburg neve. E véleménynyel ellenkezőleg én azt állítom, hogy Aczel-, Eczel- vagy Eczilburg csakis Attilától kaphatta nevét. Ezt akár mint igazolt történelmi tényt — legalább mint nagy valószínűséget állítom ide; használom «a tudományunk ezen hatalmas eszközét», mely nekem is rendelkezésemre áll. Nem-e sokkal valószinűbb, hogy a németek a hunoktól, illetőleg a magyaroktól vették a hun királyról szóló mondákat mint megfordítva? A hunokkal öt vagy hat német törzs, ezek közt a hatalmas gót jött az országba és Attila halála után is a dunántúli részeket sokáig tartotta megszállva; az avarok itt találták a gepidákat és a longobardokat ; a gepidák legyőzetvén, az avarokkal vegyültek össze. Végre a magyarok idejövetele korában ott voltak a dunántúli német telepek, és a honalapítás kezdetétől fogva elődeink sűrűen érintkeztek a külföldi németekkel is. írástudó ember pedig nem lévén köztük, nálunk is mint másutt a hagyomány pótolta a történelmet, ezt pedig a hozzájuk legközelebb álló németek jegyezték föl és elvitték a hírét szülőföldjökre, úgy mint azt hallották elődeiktől s az Árpádok udvarán. Azt, hogy Aczel- vagy Eczelburg «Acincóból képződött, nem csak á névnek nagyon is erőltetett átalakítása miatt, de főképen annálfogva nem hihetjük el, mivel a N ibelungo k csak a XII. században kezdték «megénekelni» Attilát, Acinco pedig már a VI. század derekán pusztult el végkép : alig képzelhető tehát, hogy az akkor már jelentéktelenné vált város emléke az itt megfordult németek utódainál hat század multán is megmaradt volna. De megmaradt igenis Eczelburg neve, melyet a gótok s a többi németek még Attila korában adtak volt neki, és mely hagyományképen szállott át az utókorra. E hagyomány folytonosságát nem vonhatja kétségbe senki. Anonymus pedig egy századdal előbb írta be Gestáiba Eczilburg nevét, mint a legrégiebb Nibelung-monda. Hogyan mondhatjuk tehát, hogy Eczelt- s Eczil- vagy Eczelburgot a németek csempészték be hozzánk? És van-e arra ok, hogy saját legrégibb krónistáink Anonymus, Kézai és Thúróczy tudósításait, kikről föl kell tennünk, hogy a nemzeti hagyománynak leghívebb őrei voltak, és kiknél Attila, Etele, Ethela és Eczilburg többszörösen előfordul, egyszerűen elvessük, csak is a semmiképen nem igazolt gyanúnál fogva, hogy e mondákat a németek költötték, és ezek révén került a tudósítás a magyar írókhoz ? Azt tartom, hogy ilyen gyanúnak vagy föltevésnek alapja nincsen. Itt a puszta állítás nem használ semmit, ezt be is kell bizonyítani, çz pedig nem történt. Németországban, Svájczban és Ausztriában körülbelül huszonöt helynév-
