Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

7 szólunk. Hampel József és Salamon Ferencz megírták részletesen, mi eddig Aquincum múltjára nézve napfényre került, a folyamatban levő ásatások pedig újabb meg újabb adatokat szolgáltatnak az előbbi föliratok és régészeti leletek már is gazdagnak mondható, és további használatra kész gyűjteményéhez. Fájdalom ! a római korszakot követte időkből ily megbízható forrásokkal nem rendelkezünk. Ezután következik a nagy sötétség, a képtelen föltevések és tévedések egész halmaza. Minél gyarlóbb egy-egy krónikás tudósítása, minél kézzelfoghatóbb a költemény, melylyel a valóban történt, vagy történhetett eseményt a képzelődni szerető középkori, vagy későbbi író azt fölczifrázta, annál nagyobb tere nyilt a találgatásnak s a föltevésnek, melynek serami történelmi alapja nincsen. Egyik-másik újabbkori író, megczáfolva a régi mondát, saját fictióját és merőben önkényes föltevéseit állítá helyébe, és újabb valótlansággal gyarapítá a történelmet, és bekövetkezett az, hogy « minden valótlanság tíz igazságnak állotta útját». Ily valótlanságok, —• mondjuk inkább tévedések, — csúsztak be fővárosunk történetébe is, különösen a helyneveket és a néprajzi állapotokat illetőleg. Keresnünk kell tehát az eligazodást e zűrzavarban, ki kell fejtenünk a valóság magvát a mende-mondák és elmefuttatások hitvány kérgéből. Alkossunk magunknak a múlt időkről, a homályból legalább fővonásaiban kibontakozó vázlatot, mint midőn a holdnak halavány világa végig ömlik a nyugalomba merült tájakon, melyek részleteit sejthetjük inkább mint fölismerjük, de a melyek tagozata főbb csoportokban mégis elég tisztán válik ki a távolban derengő látóhatár színvonalától. Attila föltünésével Aquincum a nagy hun király nevével jő kapcsolatba. Sidonius ApoUinaris Acintust, vagyis Acincumot Attilával együtt, mint akkor még fennállót említi, és pedig közvetlenül ennek halála után 458. év táján. Ez tehát arra vall, hogy Aquincum Attila részéről kárt nem szenvedett. Azontúl Aquincum neve a középkori irodalomban többé nem fordul elő, csak 1200 év multán állította helyre az archaeologia annak emlékét. De Attila neve, Aquincum, illetőleg Ó-Buda helyén megmaradt máig, és azt hiszem, meg fog maradni míg Ó-Buda áll. Ezt Anonymus, Kézai Simon és Thúróczy Attila, Etele és Ethela városának nevezik. A Nibelung-mondakörben Attilának Eczel, lakhelyének pedig Eczelburg a neve. Ugyancsak a most említett magyar krónikákban olvassuk Eczelburgot, mint «Attila városával» ugyanazonost. Salamon erre azt mondja, hogy «hazai krónikáink a német mondakörből vették a mi városunknak Attilával való atyafiságát», pedig —• jegyzé meg előbb — «hogy városunk középkori német nevének legkisebb köze volna a hun királyhoz, az oly valószínűtlen, hogy valótlanságnak fogadja el mindenki (?), a ki