Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

6 keret vertek ; elkövették azokat részben a régi írók, az újabbak pedig átvették, sőt meg is toldották. És a midőn ezeket helyre akarjuk igazítani, a mit pedig tenni kötelességünk, a részünkről téveseknek vallott nézetek szerzőivel kell szembeszállnunk, a munkásságnak ezen neme pedig nem igen számíthat elismerésre. Mi engem illet, más elismerés után nem is vágyódom, mint hogy azon meggyőződést keltsem az olvasónál, hogy a fölvett kérdés állása felől alaposan kívántam őt tájékoztatni. Ez oknál fogva saját ítélete alá bocsátom a kútfőket, a melyekből én merítettem ; ha ezekből mások mást olvastak ki, és véleményök megokolására az enyimektől eltérő érveket hoznak föl, azt is elmondom, az olvasó így látni fogja, hogy az igazság kinek a részén van. A részben pedig a felelősséget, melylyel tartozom, magamra vállalom, hogy mitsem állítok, mit teljes értékű történelmi bizonyítékkal, vagy biztos adatok természetes egybevetésével nem tudnék igazolni. Budapest «múltja» már magában is a kérdések egész sorozatát foglalja magában. Egy vagy két vár volt-e Ó-Budán? Úgy az egynek, mint a kettőnek több szószólója van. Azt, hogy hol állott? nem mondotta meg előttem senki. Azután itt van mindjárt Ó-Buda neve : mit értsünk alatta a régi korban ? És az a sok különféle elnevezés, mely alatt fővárosunk egyes részei szerepeltek a múltban, mennyi félreértésre és zavarra adott alkalmat ! És nem-e ütközött meg rajta a magyar ember, midőn azt olvasta, hogy mind Buda mind Pest neve, de hajdani lakossága is szláv eredetű ? Még csak az hiányzik, hogy a József- és Ferenczváros lakóit, kiknek egy része maiglan is tótul beszél, a budinok, neurok vagy antok, a régi szláv törzsök maradékainak jelentsék ki a nagy tudósok ! És így történik, hogy midőn az ó-budai királyi várakról írni akarunk, vissza kell nyúlnunk azok eredetére, ez pedig egyértelmű a főváros eredetével, és foglalkoznunk kell a főváros részeinek régi ethnographiai állapotával, mely az ország e nemű viszonyaival áll kapcsolatban. Mindkét irányban sokat vétettek a pánszláv írók, sok tévedés kapott lábra ezek túlkapásai és a magyarok gondatlansága következtében. Lássuk először a főváros részeinek régi helyneveit. Mi Ó-Budát illeti: az Aravisk kelta törzs Acinco nevű fő telepéből, melynek kétségtelen emléke a föliratos köveken és czímeken maradt reánk, lett a római Aquincum. Mindkettő nem csak egy várost vagy községet jelent, hanem mint Salamon Ferencz is helyesen mondja, egy-egy város alatt, egész egy megyét vagy megyéket kell értenünk. Az «ager Aquincensis» kiterjedésére nézve megfelelhetett a későbbi Pilis vármegyének, mely Budán tartotta közgyűléseit ; hozzá tartozott a mai Fehér vármegyének egy nagy része is, de erről most nem