Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

28 követte viszonyoknak behatóbb és gondosabb tanulmányozása szükséges, mint a minővel történelmi irodalmunkban találkozunk. Ennek ez a kor, melyről most szólunk, leggyarlóbb része ; bátran mondhatjuk, hogy ennek története még nincs megírva, és mondhatjuk azt is, hogy a saját népöket illető történelmi kutatások dolgában a szláv — mondhatjuk inkább a pánszláv — írók, messze túlszárnyalják magyarjainkat; bár keresnének és kutatnának jobban a mi íróink is. Egyebekben nem szeretnők, ha a szlávokat utánoznák, mert a szláv írók, világuralmi aspiratióik által ösztönöztetve, az ó- és középkori irodalom egész köréből összehordanak ugyan minden adatot, de ezeket ferdítve, megtoldva, kényök szerint magyarázva és átidomítva, hódítási vágyaiknak, melyek teljesülését az oroszok föllépésétől biztosan várják — történelmi alapot szeretnének teremteni, különösen Magyarországon, mivel Palacky után indulva, ebben látják a különböző szláv törzsek egyesülésének legfőbb akadályát. Rágalmaznak és támadnak folyvást, igaztalanul és vakmerően. Nos, a helyett, hogy történetírással foglalkozó főembereink komoly és igazságosan szigorú bírálat által véget vetnének a történelem köpenyébe bújt hazugságok és «tudományos» cselszövények gaz játékának ; azzal, hogy mikép hamisítják a magyar történelmet, vagy nem törődnek, vagy egész gondtalanul, hitelt adva a szláv íróknak, ezek nyomán olyanokat írnak össze, a mikre a történelemben nincs cadentia, és miknél eszünkbe jutnak - Horácznak Lucilius poétáról mondott szavai: «Cum flueret lutulentus, erat quod demere velles!» Pedig ha valamely tárgynál, úgy ennél leginkább szükséges a lelkület azon ihlettsége, melyet Seneca «sacer spiritus»-nak nevez. Hazánkról ne mondjunk, ne írjunk, de ne is tűrjünk semmit, a mi nem igaz. Ne mondjuk és ne tanítsuk az iskolákban, hogy Magyarországot azelőtt szlávok bírták és hogy a magyarok, levervén Svatoplukot, az ország nagy részét tőle fegyverrel hódították meg; — mivel ez egyszerűen nem igaz : a szlávok az itt talált lakosságnak csak igen csekély részét képezték ; Svatoplukkal pedig a magyarok soha nem vívtak csatát, ő két évvel előbb halt meg, és az ő hagyatéka fiai kezében szétmállott, mielőtt a magyarok kardcsapás nélkül annak azt a részét foglalták él, melyet ma is bírnak. Visszatérve oda, a honnét kiindultunk: a «Buda» név eredetére nézve : leghelyesebbnek tartjuk Horváth István véleményét, ki azt Bud személynévtől származtatja; ilyen a XI. és XII. századbeli oklevelekben, a váradi regestrumban és az esztergomi székesegyház okmánytárában igen gyakran fordul elő ; erre vallanak a Budafalva, Budamér, Budvár, Budák, Buda telke, Budakesz és Budaörs helynevek is. — «Pest»-nek eredetén hiába törjük fejünket; azt, hogy avar név, bizonyítani, nem tudjuk, valamint azt sem, miért hívják Wien-t Bécsnek, Raab-ot Győrnek, Oedenburg-ot Sopronnak, s több másé félét. Érjük be azzal,