Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

Az avar földön letelepült bolgárok tehát a balkáni bolgárokkal nem vegyül­tek össze, velők nem egyesültek, ezek nem szlávosodtak el, hanem a maguk valóságában és eredetiségében megmaradtak egész addig, míg magyar alatt­valókká nem lettek. Eddig tehát az avarok bírta földön letelepült szlávok nyomára nem akad­hattunk. De az avarok politikája nyugat felé gravitált, elfoglalták az egész Dunántúlt, a régi Pannoniát, egész Ausztriát az Enns folyóig; a szlávok sem dél­ről, sem nyugatról nem költözhettek be az ő földjükre. 705-től 823-ig lefolyt századon át a balkáni bolgárok szakadatlanul a görög császárokkal háborúskod­tak «és távol tartották magukat az avarok birtokaitól. A csehek első mythikus fejedelme, Samo, csakó^ 1 körül jelentkezik a történelemben mint mesés alak, és az éjszak-nyugati szlávok ezentúl kezdtek csoportosodni a német fenhatóság alatt volt területeken apróbb fejedelmeik körül. Az avarokhoz közelebb esett mor­vákról, — kikhez a pánszláv írók a mi tótjainkat is már az akkori időben szá­mítani soha el nem mulasztják — tehát a morva-szlávokról az avarok korában nem tudunk semmit. Safarik írja, hogy « a morvák törtenetét egész a VIII. századig el nem oszlatható mély homály födi», írja továbbá, hogy »a% avar uralom virágkorá­ban, a morvákról és szlovákokról sehol még említés sem fordul elő, és hogy a\ avaroknak Nagy Károly által ycó-ban történt legyőzésük után, ebeknek földje, melyet a mai Ausztriában és a magyar Dunántúl bírtak, a németek kezére került». És ugyanezen földet rendelte ki Nagy Károly a legyőzött avarok és az ekkor már oda ellátogatott szlávok lakóhelyéül ; megszállották azt a németek és nevezete­sen a bajorok is ; a mostani Magyarország szélein pedig a király őrgrófságokat alakított, akkor meg nem határozhatott kiterjedéssel ; annyit azonban biztosan tudunk, hogy az egyik a Karantán: a Drávától a Balatonig; a másik pedig, az Ausztriai: a Balatontól a Dunáig terjedt. Az avarok tehát legyőzetésük után is «megfogytak bár», de megmaradtak saját fejedelmeik, vagyis khánjaik alatt régi lakhelyeiken és csakis uralmuk megszűntével, a VIII. század legvégén, látjuk a morva-szlávokat az ő közelökben mint települőket föltűnni. Khánjuk fölvette a keresztségét és a Theodor nevet, panaszt emelt Károly királynál a morvák túlkapásai miatt, ez a Petronell és Szombathely közötti területet rendelte ki számukra, de köztük és a morvák közt még nem szűnt meg a viszálykodás ; 81 i-ben Zaüch és Tudun fejedelmeik, vala­mint a morvák küldöttei a regensburgi országgyűlés elé vitték panaszaikat, hol a király maga mondott ítéletet az ő ügyükben, mely a perlekedők közt tartósabb békét eszközölt vala, úgy, hogy Urolf és Reginhard passaui püspökök az ava­rok megtérítésén jó sikerrel fáradozhattak. A mondottakból, melyekben dióhéjba szorítva híven adtam elő a törté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom