Budapest Régiségei 3. (1891)

Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai 141-164

T47 Ezen fogadalmi oltár fel van állítva a legjobb és legfelsőbb luppiternek, a kinek közelebbi meghatározása a T betűben van foglalva. Van luppiter Tavianus, ki a kisázsiai galaták területén lévő Tavia városától vette nevét s mint ilyen előfordul dáciai (erdélyi) feliratokon (III. 860. 1088) ; de épen azért, mert kisázsiai várostól vette nevét nem lehet feltenni, hogy a pannóniai Eraviskok is tisztelték avagy csak ismerték volna, habár ezek is, nevök után ítélve galaták, illetőleg celták voltak. Nagyobb valószínűséggel feltehetjük azt, hogy ők olyan galliai istenséget értettek ezen luppiter alatt, melynek tisztelete Galliában (Francziaországban) azon időben általánosan ej volt terjedve. Ismerünk ilyent Taranucus név alatt Scardonából Dalmátiában (III. 2804.), van deus Taranucnus (Orelli 2055., 2057.) és végre van Taranus nevű galliai istenség (1. Duruy Hist. Rom. III. 109. 1.), mely valószínűleg azonos Tanarus-sal (Orelli 2054;). Miután az Eraviskok is celta eredetűek voltak, — legalább a nevök azt árulja el — nagyon valószínű, hogy ősi hazájukban tisztelt isteneiket.Pannoniában is imádták, és több mint valószínű, hogy a luppiter T aranucus-nak állították ezen oltárt. Ezen istenségnek szól tehát a felirat eleje ; azonban nem csak általában tiszteletök jeléül .állították fel az illetők ezen oltárt, hanem első sorban valamelyik császár s családja üdvéért és jólétéért, pro salute adque (— atque) incolumitate; a császár neve azonban ki van törülve, úgy hogy csak megközelítőleg határozhatjuk a nevét. Első sorban tekintetbe veszszük azt, hogy a császár neve csak egy sort foglalt el ; tehát úgy a mint feljebb kiegészítettük : Imp(eratori) Caes(aris) vagy d(omini) n(ostri) . . ., a névnek tehát nagyon kevés hely jutott, is így nem is lehetett hosszú. Ezenkívül még néhány nyoma maradt a névnek a kitörlés daczára,t.i. még M-N I látszik; bizonyos ennélfogva, hogy M(arcus) Aur(elius) 19*