Budapest Régiségei 3. (1891)

Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai 141-164

146 4- E felirat állott: «Budse in hortis fratrum minorum S. Johannis», a hol Justinianus velencei követ (XV. században) azt látta és leírta. Azóta eltűnt. I ö O è M CONSERVAT CROSCIVS C R I S P I N V S DesC-V-S-L-M Olvasd: I(ovi) o(ptimő) m(aximo) conservaf(ori) C(aius) Roscius Crispmus, d(ecurio) c(oloniae) v(olum) s(olvit l(ibens) m(eriio). Iuppiternek, a legjobbnak és legfelsőbbnek, a ki egyszersmind megtartó, conservator, van ezen oltár fogadmány következtében, a mint az utolsó sorból kitűnik, ajánlva. A ki felállította Caius Roscius Crispinus volt, Aquincum decuriója. E feliratot csak a fentemlített Justinianus látta és másolta le, utána kiadta Muratori (13, 2) és Mommsen C. I. L. III. 3461. 5. E felirat a múlt század elején Széchényi grófné kertjében volt felállítva, későbben Váczra került Migazzi bíbornok kertjébe, onnan a n. Múzeumba 1857. decz. 1. I O M M-AVREL P OMPEIVS DECCOLAQ VS-L-L- M Olvasd : I(ovi) o(ptimo) m(aximo) M(arcus) Aurel(ius) Pompeius, dec(urio) col(oniae) Aq(uincensis) v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(ento). E felirat nem szorul magyarázatra. Kiadták többen, leírta Mommsen és kiadta III. 3437. sz. a., a hol a régebbi írók is fel vannak sorolva, utoljára Rómer-Desjardins 15. sz. a. 6. E feliratos kő 1888-ban őszszel találtatott a Gellérthegy déli lejtőjén, egy szőlőben, a melynek birtokosa a követ a n. Múzeumnak odaajándékozta. Alsó része le van törve és azért csonka a felirat is.