Budapest Régiségei 3. (1891)
Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139
iff utcza szintje alá estek. Végül napfényre került a fűtőkamrának a folyosó oldalfalától T2$ méter távolságban levő hosszfala. Mindegyik fűtőhelyből egy-egy 40 cm. széles csatorna indult ki s az e helyütt még részben épen maradt padozat alatt átszelte a 6 folyosót. A délnek eső (ß) csak a belső határfalig nyúlt s itt derékszögben megtörve, a fal tövében folytatódott egészen az atrium bejáratáig. Ez utóbbi részében a padozat trachytpillérek során nyugodott, melyekre azért volt szükség, hogy a fal és a padozat között egy szűk köz maradjon szabadon, a melybe a fal oldalához tapasztott üres téglacsövek (tubi) belenyúltak. E csövek egész sora még in situ maradt ránk. Rendeltetésök eléggé ismeretes. Lehetővé tették, hogy a meleg levegő a padozat alatti részből a fal mentén egészen a menyezetig fölhatolhasson s így a helyiség nagyobb fokú fölmelegedését eszközölje. A másik, északnak fekvő csatorna (7) csakhogy éppen átszeli a 6 folyosót. Tulajdonképen a negyedik és ötödik szobáktól északra eső kilenczedik terem fűtésére épült. De még a római korban befalazták a nyílást, a melyen át a meleg levegő oda vezettetett. Ez által is természetesen nyert a hat folyosó hőmérséklete. Még csak a hat folyosó egy sajátszerű kiegészítő részéről kell megemlékeznünk. Ertem azon félkörű apsist (7), mely az atrium bejáratával szemben a folyosó határfalából az utczára előugrik. Nem szenvedhet kétséget, hogy medenczéül szolgált, még pedig a hideg víz számára, nem lévén talaja alatt az alfűtésnek semmi nyoma. Fenekét négyszögű téglalapok fedik, különben belső berendezéséből nem sok maradt meg. A folyosó felé néző egyenes záródású fal, a melyen át a medencze hozzáférhető volt, mintha lépcsőzet nyomait Őrizte volna meg. Hogy a részben a folyosó szélességébe beleeső nyolczadik terem adélkeleti sarkon állott-e és mennyiben cryptoporticusunkkal kapcsolatban, a bejáratok konstatálható nyomai hiányában bajos volna eldönteni. Máskülönben semmi figyelemreméltót nem nyújt. Lássuk immár a tractus északnyugoti részén épült helyiségeket (9. ábra). Annyi tény, hogy az insula eddig leírt részeivel egy időben, előre megállapított terv szerint épültek. Ép oly világos, hogy egymás között összefüggésben állottak. De meg nem állapíthatjuk, mennyiben függöttek össze egyrészt az atriummal, másrészt a cryptoporticusszal, szóval önálló épületet képeztek-e, avagy az előbbiekhez tartoztak-e. A déli válaszfal annyira elpusztult, hogy az ajtónyilásoknak nem maradhatott semmi nyoma. Hasonlókép hiába keressük a keleti határfalban a bejáratokat, habár e fal legnagyobb részt a padozatok szintjét meghaladó magasságban J 7*
