Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

I }0 vezetett közvetlenül az utczáról. De nem is kapualj (vestibulum) az, hanem a ház homlokzatával párhuzamosan épült folyosószerű tractus (6), a melyen előbb át kell mennünk, hogy az atrium kapujához érjünk. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy hosszabb házunk ama szélességénél, a mennyire az atrium a két oldalt fekvő mellékhelyiségeivel terjed : észak felé egészen az A utcza végéig nyúlik, a hol egyenes vonalú fal zárja be. Úgy látszik tehát, hogy inkább az utcza, mint a ház kiegészítő része volt. Hogy az utczákat oszlopos folyosók szegélyezték, éppenséggel nem volt ritka dolog római városokban. Egészen annak még sem tekinthetjük. Mindenekelőtt szélessége nem ugyanaz egész hosszában. Az atrium bejáratától délre a határfal róo méternyire beugrik, úgy hogy azon túl a mintegy 3*50 széles falköz 2" 15 méterre szűkül össze. Fontosabb azonban, hogy az utczára néző falon az oszlopoknak semmi nyoma sem észlelhető. Sőt a helyenként elég magasan fennálló falazat egyenesen kizárja azok létezését. E szerint csak széles bejáratok nyilhattak az utczáról ; ott lehettek, a hol a fal mai megszakadásai tűnnek szembe. Amolyan cryptoporticus félével lehet tehát dolgunk. E feltevés annyival valószinűbb, mert csak a mellett érthető c hely belső berendezése. Világos, hogy eredetileg csak egyforma burkolat fedhette a talaját, és pedig nagy biscuitte-alakú téglákból összerakott mozaik. Nagy része még most is meg van, különösen az atrium bejárata előtt s az északi végén. De ha a többi hiányzó rész nem is egészen, jókora darab már a római időben annyira megrongálódott, hogy javításra szorult. Tényleg ki is javították, helyesebben kipótolták az egyszerűbb terrazzo- réteggel. Innen a kétféle padozat-burkolat. Hogy zárt helyiség volt, a legevidensebb bizonyíték fűtési berendezése. Igaz, oly csekély terjedelmű az, hogy a helyiség óriási térfogata mellett aligha felelt meg rendeltetésének. De ez annyival több ok arra, hogy a 6 helyet ne tartsuk az utcza felé nyíltnak. Egymás mellett két fútőhely borult ki a külső határfal utcza felőli részen. Epenséggel nem lephet meg, hogy a fűtés az utczáról történt. Az ilyen kényelmetlenség, úgy látszik, nem igen bánthatta a római embert; romjaink között ez ném az első eset. E helyütt legalább a kemenczék alja az utcza hozzávetőleges niveaujánál 80 cméterrel mélyebben van, a mi másutt nem volt meg. A falba vágott, mindkét fűtőlyuk a,szokásos trachytlemezekkel van kibélelve, azon kívül a széleken és közbül egy-egy 90 cm. hosszú falazat épült, melyek felül boltozattal voltak összekötve, oly formán, hogy a középső falazatra mindkét boltozat egyik-egyik oldala ránehezedett. Ezen, a fűtőnyilások mintegy folytatását képező csatornák magassága mintegy rzio m. lehetett s így jórészt az