Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

107 Teljesen hozzáférhetetlen azért még sem volt a nézőhelynek a padsorok alá eső része. Láttuk, hogy a 2 kamra hátfalát ajtó töri meg, mely kifelé, azaz a nézőtér alatti részbe vezet. Azt is tudjuk már, hogy a helyiség, a hová ez úton az arénából jutni lehetett, a spoliarium volt, de még eddig oldalfalaiból nem constatáltatott a legcsekélyebb maradvány sem. Úgy kellett lenni, hogy részben a külfalból kifutó falsarkantyúk, részben pedig faszerkezetű falak határolták. A külfalban két helyütt is még világosan látszanak a négyszögű nyílások nyomai, melyeken a világosságot kapta. A nyugotnak eső (ß) nyílás méretei: szélessége v.ix m., kívül a talaj szintjétől, a mennyire a külfalak ki vannak ásva, az alja 1*30 méternyi magasságban fekszik. Jellemzi, hogy felszíne kifelé kissé rézsut alálejt, a mi világos bizonyítéka, hogy ablaknyílással van dolgunk. Ajtónyílásul e szerint legfölebb a keleti bevágás (a) szolgálhatott. Egyik sarka lévén azonban csak meg, szélessége meg nem állapítható. Külső magassága körülbelül ugyanaz, mint a másiké ; ajtónyílás esetén egyedül lépcsőfokok segítségével lehetett tehát följutni. Ugyancsak az északi körfalba vágott hasonló nyílás nyomaival találkozunk továbbá még nem messze (?) a nyugati saroktól. Szélessége 1*25 méter. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy aljának felszíne befelé két lépcsőfokban ereszkedik alá. Előtte néhány cméternyire pedig egy még teljesen ép küszöbkő fekszik, világos jeléül annak, hogy a nyílás bejáratul szolgált. Maga a helyiség azonban, a melyhez tartozott, nyom nélkül eltűnt. Végűi nem lehetetlen, hogy ezen és az előbbi helyiség között még egy harmadik kamra (C) is létezett. Legalább az a faltöredék, mely az egyik falsarkantyúból nyugot felé ágazik s a külső körfallal párhuzamosan halad, a mellett látszik bizonyítani. Voltak-e a déli oldalon is, az ülőpadokat támasztó földtömeg közé zárva hasonló helyiségek vagy sem, ma már többé meg nem állapítható. A körfal e része különben oly szánandó állapotban maradt fenn, hogy nem csoda, ha semmi nyomuk se maradt. De ha voltak is, semmi esetre sem lehettek különbek, mint az északi félen levők. Már pedig ezek, a 2 kamrával összefüggésben levőtől eltekintve, legjobb esetben is csak a szolgaszemélyzet számára épülhettek. Mint említve volt, a fennmaradt romok a nézőhely alépítményét tárják elénk ; de ha az ülőhelyek egyetlen darabja sem látható többé eredeti helyén, még sem oly nehéz azok mivoltáról fogalmat alkotnunk, a mennyiben amphitheatrumunk e tekintetben távolról sem mutathatta azt a különbséget, a mely alépítményét a többi amphitheatrumokéval szemben jellemzi. A részletekben természetesen, nevezetesen a mi a nézőhely felosztását illeti, azért elég eltérés mutatkozhatott. Sajátsága mindenesetre a lehető legnagyobb egyszerűség volt. 14*