Budapest Régiségei 2. (1890)
Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50
2 9 pilléreken nyugvó csatorna vezette le a vizet a Florián-téri hypocaustumba. Ezen utolsó pillért kerestem tehát, és miután a Mária-kőtől kezdve 72 egymáshoz közel sorakozó, helylyel-közzel sok kisebbel váltakozó pillér alapjait ásattam ki, az utolsó nagyot meg is találtam, a Grunwald-féle gyártelep alatt. Ezen határjelzőkül szolgált pilléreket 28-—43 számmal jelöltem meg. Az utolsó pillértől tehát (43) mindig délnek tartva, egy földből hányt metán át (44) a minorita barátok klastroma falához jutottak (4$),. melynek kapuja a Fehéregyházra nézett, itt utczán ment át és haladt tovább a királyi vár árkolatáig, illetőleg a Margitsziget felső végéig, hol a határjárás befejezést nyert. Ebből látjuk, hogy a minoriták klastroma az akkori város éjszak-nyugati szélén állott egészen szabadon, utána következett az első utcza vagy házsor (vicus), melyről a metalis jelentést teszen. A Fehéregyház tehát a hajdan Radl- vagyis Kerek-malomnak nevezett most Fináli-féle festőgyár telepétől (a bécsi út vonalán az utolsó épülettől) két metányira állott befelé; ugyanezen irányt megerősíti a 44. és 45. sz. meta is. De a mily kétségbevonhatlanok ezen adatok, ép úgy nem elégségesek arra, hogy meghatározhassuk magát a pontot is, hol a Fehéregyháznak állnia kellett, mivel épen a legfontosabb két-két métának rég nyoma veszett. A pontot nem határozhatjuk meg azért, mivel nem tudjuk, hogy ezen métáknak mi volta hossza. Mindamellett az idézett két okmány adatainak a helyrajzi viszonyokkal való egybevetése által annyira megközelíthetjük'a pontot is, hogy az a hely, melyen a Fehéregyháznak állnia kellett, mindössze talán száz méternyi térközre szoruland össze. Lehetetlen ugyanis föltennünk, hogy az a «nagy út» (az ezzel azonos Perényi-féle «fel- és lemenő út,» mely a 13. meta elhagytával a Fehéregyház körüljárt a Victoria téglagyár és a Radl-malom közötti csekély térközön szögellett volna be az esztergomi országútra (14. sz.), mert ez esetben ezt a beszögellési pontot közvetlenül a Radl-malom elé kellene helyeznünk, és ekkor a metalis ezt nem jelölte volna meg két földhányással, hanem azt mondta volna, hogy az a «nagy út», mely csak az imént kerülte meg a Fehéregyházat, a hegyről lejövet a «puteus sub monte fluens» a Radl-malom előtt érte el az esztergomi országutat. Elérte tehát azon útszakasznak közepe táján, mely a mostani ó-budai, és a Victoria téglagyár között fekszik. És most kövessük a határt a 13. métáig, a kisczelli magaslatra éjszakról vezetett «nagy úton» fölfelé, minthogy a Fehéregyház nem állott hegyen, hanem alatta szemünk önként a mostani óbudai téglagyár telkén akad meg, és meg kell győződnünk, hogy ennek területén, ide foglalva az alatta levő országutat és annak keleti szélét, állott hajdan a Fehéregyház. Azért van olyan nagy jelentősége a magna viának, a Perényi-féle okmány szerint délről a városból a hegyre föl, és ugyanazon
