Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

67 A nagy termet díszesebbnek kell képzelnünk, mint a többit; itt stuccopárkány töredékeit szedtük fel. A legdíszesebbet az idezárt rajz tünteti föl. (69.. lap u y sz.) Oszloptönkökre is akadtunk e teremben, valamint voltak ilyenek az utolsó terem aljában. Nem voltak eredeti helyükön és nem is tudnók biztosan megmondani, hol állottak, de annyi valószínű, hogy a középület az oszlop építészeti díszét sem nélkülözte teljesen, mire egyébként itt-ott lelt faragott párkánydarabok is utalnak. Az idemellékelt (4. sz.) szép geome triai helyreállítási rajz, melyet Lange Keresztély építész és Dr. Kuzsinszky Bálint uraknak köszönünk, helyes fogalmat ad a fürdőépületről. A rajz a fürdőépület hosszátmetszetét adja és pedig úgy hogy az épület nyugotra eső fontosabb felét látjuk ; tehát erről az oldalról, mint kiegészítés járul föntebb adott A—B, C—D, E—F, G—H és 7—K átmetszeti rajzokhoz. A rajz híven követi a fönmaradt falak arányait és irányát, a földalatti maradványokat kiegészítve adja, a boltívek ívhajlására a támasztó falak vastagsága és egymástól való távolsága adta a számítási alapot. A B terem korona párkányát fönmaradt töredékek indokolják, a két szárnyú ajtó beosztása és diszítése, csakúgy mint a H terem félkörű ablakának tagozása, továbbá az összes főtermekben a mennyezet cassettekkel (mélyedett négyszög táblák) való diszítése antik motívumok alapján történt. A B teremben alul körülfutó fal melletti pad pompeji mintákat követ úgy szintén a három bolthajtásos 4. A fürdő helyreállított képe. Készítette Lange K. építész.