Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

5* Ferencz urak fölvételein alapúi, egészben úgy tünteti föl az épületet, a minő az 1881 -ik évi ásatás után volt. Csakhogy az éjszaki oldalát kivéve többi oldalán utóbbi ásatások a környező területen fönmaradt romokat is föltárták, a mi különösen a déli végén csatlakozó épületmaradványok szempontjából volt fontos. A fürdőépületbe az eredeti küszöbkövön [a) át lépünk be éjszak-nyugoti sarka közelében. A tágas négyszögű terem (B) falai még i—2 méternyire emelkednek az eredeti szin fölé. A terem alját fölásatásakor apró biscuittéglák borították, helyenként kopottság jeleivel, a padló fölülete egyenlőtlen, hegyes völ1. A papföldi közfürdő alaprajza. gyes — látszik, hogy ebben a teremben jártak-keltek legtöbben — s így természetes, hogy a három ajtónyílás küszöbköve is kopott. Legszélesebb volt a főbejáró (2*38 m.), más nyilas (b) vezetett a szomszéd nagy terembe délfelé (l'zj m.), jóval keskenyebb az a nyilas (c), mely a keletre eső kisebb szobába (C) szolgált (rí3 m.). A nagy terem volt a fürdőintézet fogadó terme. A főbejárástól balra négyszögben álló falak (A) a fürdő kapusának lakó- és őrszobája lehettek. A fogadóterem és a hozzácsatlakozó kisebb vetkőző (C) az épület egész szélességét foglalják el és ugyanezt a beosztást látjuk a délre következő két osztályban, nyugotra (D) mindig nagyobb helyiség van, balra (G) mindig kisebb