Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

57 szoba csatlakozik; a nagyobb helyiségek egymással nagyobb falnyilásokkal, a kisebbek velők mellékajtókkal függnek össze és ismét a három kisebb szoba hosszában vezető nyilasok közvetítik a közlekedést. Az egész épület alaprajza tehát világos és egyszerű ; nyugotra esnek a. fürdőtermek, keletre a mellékhelyiségek. Az aquincumi építész tehát híven követte az Augustus korabeli Vitruvius meghagyását, melyet az építészetről írt könyvében olvashatunk és a hol tanácsolja, hogy a fürdőszobákat úgy kell elhelyezni, hogy a déli és délutáni nap érje őket. Ha ezt a délibb vidéken fontosnak vélték, még fontosabb volt itt az éjszakibb tájakon, a hol római embernek több meleg kellett. A fogadóterem melletti vetkőző szoba (C) téglapadolata alatt az 1881 utáni ásatás csatornákat és harántosan futó mélyedéseket derített föl. Legvalószínűbb, hogy a fürdőépület kényelmi helyei itt, a vetkőző teremben voltak. Vetközés után a vendég a szomszédos kamarába ment (£), melynek padolata alfűtéssel volt ellátva és falai is üres, meleg vezető téglacsövekkel voltak borítva. Tehát e kamara levegőjét melegíteni lehetett és tág nyilasán a meleg terjedhetett a szomszédos nagy terembe a hideg fürdő helyiségébe (D). Ez a terem közvetlenül nem volt fűthető, ez az oka a miért ezt kell a frigidariumnak tartanunk. Nyugotfelé mélyebb talapzatú félköríves záradéka van. Az apsis kezdetén keresztben fekvő faragott nagyobb kőlapok jelzik azt a vonalat, a hol harántosan futó alacsony választó fal arra szolgált, hogy az apsist hideg fürdőnek szolgáló víztartó medenczének használhassák ; a medencze alját nagy téglalapok borították, melyekből egynéhány még eredeti helyén van. A félkörben vonuló fal belső felületét legnagyobb gonddal elkészített többszörös burkolati rétegekkel tették áthatlanná. Maga a fal szabálytalan kövekből van megépítve, ezt a puszta falat legelőször jö vastagon fehér kőragaszszal borították, mely valószínűleg mészből és finomra őrölt kőporból készült, ebbe rakták a födőtéglákat, melyek a kőragasz külső és belső rétegeit elkülönítették. A téglákon látható hullámvonalas mélyedések arra szolgáltak, hogy könnyebben tapadjon reájuk a második kőragaszréteg. Ez ugyanaz, melyet a fürdőépület sok más helyén is láthatunk, a mész közé kevert apró tégladarabocskák kőkeménységűvé teszik ; hasonló végül a legfelső burok, mely mészből, téglaporból és főszporból van összekeverve és oly finomra csiszolt, hogy simasága majdnem a modern stucco lustro simaságával versenyez. Hasonló félkörű záradéka van a szomszédos langyos fürdőnek (F). Ebben úgy mint a megfelelő kisebb kamarában (G) az ásatáskor föltárult a földalatti tér számos téglapillérjével, mely a lebegő padlót tartotta, magából a padlóból csak akkora darab maradt meg, a mennyi négy ily pilléren nyugszik. Ez a Budapest Régiségei. II,