Budapest Régiségei 2. (1890)
Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74
ií rulata legerősebb volt, nem mint sejtettük, erős fal, de két szobának padlója (terrazzo) tűnt elé. Ezzel az árok megtette volt kötelességét, tisztába hozta, hogy ezen a vonalon csak egy nagyobb épülettömeggel van dolgunk. Most tehát egész erővel oda kellett fordulni, a hol nyilvános épület földerítése kecsegtetett kedvező siker kilátásával, , : ;\L Nem sokáig tartott a kétely, hogy miféle középületre akadtunk; már az ásatás második hetén tisztán állott előttem hogy római közfürdőre akadtam, melynek fölásására kellett ezentúl az egész munkaerőt központosítani. Azért is előbb az ároktól nyugatra eső falak közt hatoltunk lefelé, azután fölástuk az ároktól keletre eső beépített tér legnagyobb részét. Mire július végén az ásatásra szánt összeg fogyatékán a munkát beszüntettük, kétezer négyszög méternyi tér volt fölásva és bekerítve. , A munka összesen 49 köznapon folyt, átlag 28 munkással, a munkaidő naponta 1 1 óra lévén reggeli ! A6 órától esti Va.8-.ig , A kimozdított földet, 7 törmeléket, téglát és követ részben halomra raktuk a szentendrei út mentén, más részét 1300-nál több fuvarral távolabb eső helyre mozdítottuk el. II. Az ásatás föltárt egy hossznégyszögben elterülő fürdőépületet, melynek hosszabb tengelye éjszak-déli irányban vonul. Falai, a hol legmagasabbak, legfölebb 2—3 méternyire állanak ki az eredeti földszint fölé, legtöbbször csekélyebbek, némely helyütt alig fél méternyi a magasságuk. Nem rögtönös katastropha, de emberek romboló keze és az idő pusztította el a falakat. A rombolók sokszor a földszint alá is hatoltak, oszlopokat, faragott és faragatlan köveket, legtöbb helyütt a padolat tégláit is kiszedték, valószínűleg azon czélból, hogy építési anyagúi másfelé használják. Elég okunk van hinni, hogy e pusztítás még a rómaiak idejében vehette kezdetét. A romokat takaró földrétegben néhány újabb tárgyat is leltünk ; a romok színvonalán középkori régiség nem akadt kezünkbe. A t falakról legtöbb helyütt leszedték a melegvezető üres téglacsöveket, legtöbbször a talapzatot földalatt támasztó trachytos oszlopokat is kiemelték. Római ember más rokon épületnél használhatta, középkori ember ily hypocausist nem épített. Tehát valószínűleg még a régi korban vált rommá ez épület, alighanem jóval előbb mint a szomszédos amphitheatrum, melynek kőszékeiből való egyes támlapárkánytöredékeket a puhatoló árok felső rétegében itt-ott szerte találtuk. Ily jelenségek oda látszanak utalni, hogy még antik időben temette el a rombadőlt fürdőt a föld, mely napjainkig takarta a romokat és nagyjából úgy óvta meg, a hogy az Aquincumból kipusztult lakosság ott hagyta. . Az idezárt alaprajz (1. ábra), mely néhai Smeringa Sándor és Liebold
