Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

54 A hetvenes évek végén tervezett ásatásokra önkényt két hely kínálkozott legalkalmasabbnak, a Kremplmalom és a « papföld ». Ez utóbbi helyet a kincsásók régóta ismerték, tudták hogy a dombosvölgyös terület romokat rejt mélyében. Szántóvas is föltúrta néha a föld szinéig érő murvát, nem egyszer cserepek, nagy ritkán talán érmek is kerültek elé és kaszálás után figyelmes szemlélő jól sejthette, hogy a szabályosan vonuló domborulatok és mélyedések sora alattuk rejlő falaktól erednek. E jelenségek okozták, hogy 1879-ben a Havas Sándor vezérlete alatt itt járó szakbizottság a papföldön rendszeres ásatások megindítását javasolta. A javaslat másfél évvel utóbb megvalósult. 1881-ik évi június i-én indult meg vezetésem alatt. A térkép szerint, melyet Háufifel fővárosi akkori osztálymérnök úr volt szives kérésemre elkészíttetni, huszonkét holdnyi terület állott a kutató rendelkezésére. A térség túlnyomólag szántó volt, csak egy darabja, melyen erosebb domborodások látszottak és mely azért szántásra kevésbbé alkalmas volt, szokott kaszállónak maradni. E kaszállón és a szentendrei út felé eső keskeny, silányminőségű zabföldön folytak tehát két hónapon át az ásatások. Első volt éjszak-déli irányban meghúzatni a puhatoló árkot ; az árok néhány nap alatt elkészült. Alig 4—6 lábnyira, helyenkint alig egy lábnyi mélységben bukkantunk a keresett falakra. Éjszak felől, a szentendrei út keleti hajlásától kezdve, a «Kremplmalom» kapujával szemben, a papföldet régi útczák, terek és épületmaradványok foglalták el. Az épületek között éjszak-déli irányban vonuló erősen koptatott kőút tűnt elé, helylyel-közzel mélyre menő keréknyomokkal. A kövezet széles kemény mészkőtáblákból áll, minők nem egy ó-budai házban manap is takarják az udvart vagy a keskeny pitvart. Némely helyütt még összefüggő nagyobb tagokban vannak együtt a táblák, másutt kivesztek, vagy a régi korban vagy a középkorban, mikor a szomszédos Krempl- vagy Illésmalmok helyén zárdák épültek ; tovább haladva és mindig délnek tartva 3—4 lábnyi vastag falakat derített föl az árok, ezen túl ismét kelet-nyugoti irányban vonuló falakat, téglából rakott padlót és vastag kőragaszréteggel borított fundamentumokat, sorjában, összefüggésben egymással. _ Itt egy nagyobb épületet sejtettem s a munkaerő egy részét ezentúl itt állapítottam meg ; más részével az árkot tovább vittem. Akadtunk e nagy épületen túl is küszöbkövekre, majd meg egész falnégyszögekre, melyek ferdén belenyúltak az árokba ; végül ott, a hol a föld dombo-