Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

de attól tartunk, hogy az alap, melyet egész újból akarnak rakni, nem fogja megbírni a fölépítményt. Addig térjünk vissza tárgyunkhoz. Anonymus tehát az Árpád sírja helyéről szóló tudósításával egyedül áll. Kortársa nem volt az irók között, ő legközelebb állott a korhoz, melyről írt, és legközelebb a hagyományhoz, vagy az előbbi főijegyzésekhez, leginkább volt tehát azon helyzetben, hogy a mit hallott, vagy készen talált, a maga valóságában följegyezhesse. Egy századdal, vagy néhány évtizeddel, utána jött Kézai Simon, Kún Lászlónak udvari papja. Akár II., akár pedig IV. Bélának jegyzője volt Anonymus, közte és Kézai között a korkülombség nem nagy ugyan, de elég arra, hogy az Árpád temetéséről szóló hagyomány, melyről az öregebbik még tudomással bírt, a későbbi író korában már elnémulhatott. Mert hisz közbe esett a tatárjárás, mely elpusztított minden emléket, megölte, elűzte, vagy rablánczra fűzte a lakosokat, és földúlta kétségen kívül Ó-Budát is, vájjon a földön futókká lett lakosai közül hányan térhettek vissza, kik városuk régi emlékeiről még valamit tudtak ? Mily rövid élete van oly hagyománynak is, melynek fenmaradását látható emlékek is biztosították, ennek szomorú példáját nyújtja maga a Fehéregyház. Ez 1541-ben, midőn a törökök hatalmukba ejtették Budát, még fennállott volt, romjai bizonyosan ott tátongtak még évtizedeken át a hegy tövében ; és íme kétszáz év múlva Katona István már nyomát sem iátta. De ne fűzzük tovább az elmélkedést, melynek folyománya külömben is az, hogy ha az egyik író valamit állít, miről a másik nem említ semmit, annak ugyan sok okát lehet gondolni, de okúi nem lehet fölhozni arra, hogy annak, a ki írt, hitelt ne adjunk. Bonfin, és a Mátyás király korabeli történetírók más szempontból itélendők meg. Bonfin járt Ó-Budán, ott költötte a hirhedt föliratot «Sicambriáról», és a Fehéregyházat is jól ismerte, írt is róla. Miért nem említette meg tehát egyúttal Árpád sírját is, ha a hagyomány az ő korában is annak tartotta? Azért nem tette, ha még úgy tudta is, mivel akkor a sensationalis episod, melyet Nagy Károly császárnak «Sicambriánál» viselt dolgairól, Gsaba király tragicus haláláról és a Fehéregyház alapításáról — önként érthetőleg merő hazugságot —• kigondolt, kárba veszett volna, Nagy Károly, a frankok királya mellett, kit az akkori történetírók Francotól Priamus unokájától egyenes ágon leszármazottnak hittek ; a sokkal ujabb keletű magyarok első vezére természetesen nem férhetett meg. És abból, hogy Bonfin meséket költött, nem következik, hogy Anonymus előadása «nem alapult se mondán, se hagyományon». És Mátyás király korában az Árpádkori emlékek már elmosódtak; Utóvégre is nem valami fontos eseményről, hanem a történelemre nézve igen mellékes, sőt közömbös adatról van szó, mely a királyválasztások körül folyt mozBudapest Régiségei. II. 4