Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

102 lezte Aquincumot, midőn colonia rangjára emelte. Hogy lovasszobor nem lehetett, eléggé bizonyítja a talp előrészén meglevő kivágás. A láb vagy közvetlenül a talapzaton, vagy, a mi valószínűbb, a talapzat valamiféle kiemelkedő részén nyugodott s azon nyilat segítségével volt odaerősítve. Figyelemre méltó ugyanis, hogy a lábszár, legalább a meglevő része után következtetve, nincs merőlegesen a talp felületére. Nyilván úgy kellett tehát lenni, hogy kissé előre volt tolva, a mi annyival valószínűbb, mert a ballábat ábrázolja. A mi különben legnagyobb érdekességet kölcsönöz szobortöredékünknek, az a láb borítója. Tulajdonképen nem is látjuk a lábat : eltakarja előlünk a czipő, a melybe burkolva van. Ugyanaz a czipő, melylyel a senatorok s majd a császárok szobrain találkozunk. Úgynevezett calcêus sehatoríus, Mint az ókori írók egyes megjegyzéseiből tudjuk, igen finom fekete bőrből (nigra aluta)készült. Rendesen az alsó lábszár közepéig ért föl. Hogy a láb beleilleszthető legyen, befelé eső oldala a boka táján fel volt metszve s a nyilast alul lekerekített bőrlap segítségével fedték le. Azonkívül voltak szíjak, melyek még jobban hozzáerősítették a lábszárhoz. Czipőnknek legfőbb sajátosságát épen e szíjak képezik. Míg ugyanis a közönséges czipőnek egy szíjpára volt, a calceus senatorius négy szíjjal bírt. Az első szíjpár a talp előrészéből indult ki. A két szíj előbb a lábtő táján keresztezte egymást, majd egyszer vagy kétszer körülfonta a lábszárt s végül elől bogra volt kötve, úgy azonban, hogy a két vég szabadon lelóghatott. A másik szíjpár valamivel feljebb, a két boka táján volt odaerősítve, még pedig úgy, hogy alsó végok, miként az emlékek példái következtetni engedik, nem indult ki a talpból, hanem a czipő felső részéhez, magához a bőrhöz lehetett hozzá varrva. Ezeket szintén a lábszár körül csavarták, csakhogy valamivel magasabban, mint az alsókat. Különben hasonlókép bogra kötötték s gondjuk volt, hogy szabadon fityegő végeik nem kevésbé legyenek szembetűnők, mint az alsó szíjpáréi. Bronzlábunk idemellékelt képén a czipő mindezen alkatrészei elég tisztán megkülönböztethetők. Egyedül az oldalnyilást befedő bőrlapot nem láthatjuk; rajzunk ugyanis a lábnak nem belső, hanem külső oldalát mutatja be. Mindazonáltal azonnal első tekintetre szembe kell hogy tűnjék, mintha az elrendezés, különösen a szíjak alkalmazásában más volna, minőnek az imént leírtuk. Hiába keressük a fityegő szíjvégeket. Másrészt meg a láb előrészén magán dupla szíjpárt látunk. Három szíjpára lett volna e szerint czipőnknek? A megoldás tényleg nem a legkönnyebb. A mint azt én képzelem, a következő lehetett : A két főszíj itt is a láb előrészén, a talpnál kezdődik. Jóllehet mind egyre szélesebbek lesznek^ a lábtő felett keresztezik egymást s mint szokás körülfogják ugyan a lábszárat, de nem képeznek bogot. Ennek helyén egészen mást találunk. Nyilván a lábtőhöz keresztben odasimuló, hosszúkás csat az, a melyen át