Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

III. A FÜRDŐ. A köztársaság korában, míg a komolyabb gondolkozás és szigorú erkölcsök még teljesen ki nem vesztek, a fürdőzésnek meglehetős alárendelt szerepe volt a mindennapi életben. Az ifjak rendesen a szabadban, a Tiberis vizében fürödtek, az öregebbek pedig beérték, ha minden nyolczadik nap vehettek fürdőt. Ehhez képest maga a fürdőberendezés is természetesen a lehető legegyszerűbb volt. Általában egy meleg és egy hideg fürdőre szorítkozott, melyeket a könnyebb fűthetés kedvéért közönségesen a konyha szomszédságában rendeztek be. Maga Scipio Africanus is még ily sötét, barátságtalan helyiségben fürdött. A görög szokások és erkölcsök meghonosodása azonban Rómában valamint egyéb, úgy e tekintetben is döntő befolyással volt a római életre. Az igénytelen latrina helyébe lép a balneum vagy balineum (görögül ßakaveiov), hol, miként számos pompejibeli ház és egyéb villák példája mutatja, immár külön vetkőző szobát találunk s külön helyiséget a langyos és különt a meleg fürdő számára. Sergius Orata a Kr. e. első század elején magánfürdője egyes osztályait alfíítéssel (hypocaustum) látja el. Ugyancsak e század folyamán megtanulják a rómaiak azt is, miként lehet a fölhevített levegőt a falak oldalán a magasba vezetni, a minek következtében egyes helyiségek légmérséklete az égő kemencze hőfokát éri el. Mindazonáltal a magánfürdők mellett már a második pún háború idejében ott találjuk Rómában a nyilvános fürdőket. Cicero kora óta ezeket is balneum-oknak nevezik s rendszerint egyes vállalkozók, nem ritkán fölszabadított rabszolgák tulajdonát képezik, kik azokat a közönségnek megszabott belépti dij mellett (balneaticum) bocsátották rendelkezésére. De nem hiányzottak természetesen egyesek, a kik akár bőkezűségből, akár pedig hogy a népet maguk-