Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

m nak lekenyerezzék, fürdőket emeltek, melyeket a nép egy meghatározott időben vagy mindenkor ingyen látogathatott. Az ily közfürdők száma a köztársaság utolsó éveiben rohamosan emelkedett. Maga Agrippa, Augustus császár jobb keze, 170 új közfürdőt épített s a város leírói Nagy Constantinus idejében nem kevesebb, mint 952 balneumot számlálnak össze Róma 14 városrészében. Pedig e szinte hihetetlen nagy számba nincsenek beleértve azon nagyszabású fürdőtelepek, melyek a görög gymnasiumok mintájára a császári korban előbb Rómában, majd a birodalom minden jelentékenyebb városában épültek. Agrippa volt az első, ki egy ilyen, rendesen a thermák neve alatt ismeretes épületet emelt a Pantheon közelében s a népnek hagyta örökbe. Példáját követték Nero, Titus, Domitianus és Traianus, Caracalla, Diocletianus és Constantinus. Az ezen császárok után elnevezett impozáns fürdőmaradványok annyi évszázad múlva, még napjainkban is tanúságot tehetnek ama pazar fényűzésről, melylyel egykor ki voltak állítva Az ókor építészeti emlékei sorában a legterjedelmesebb építmények közé tartoznak : nem is szólva a fürdő legváltozatosabb nemeire szolgáló helyiségekről, nem hiányzottak külön játék-, olvasó-, társalgótermek, tágas udvarok a testgyakorlatok számára és sétahelyekül szolgáló oszlopcsarnokok, szóval a^ mit csak e kor az üdülésre, szórakozásra és mulattatásra kigondolhatott, mindazt itt egyesítve találjuk. Nem csoda tehát, hogy Róma közönsége a legraffinirtabb élvezetek e helyein szívesen töltötte minden idejét. Rendesen maguk a császárok jártak jó példával elől. Commodus nyolczszor is fürdött napjában, Gordianus nyáron négyszer-ötször, Gallienus hatszor-hétszer, sőt mi több, egyesek még ebédjöket is a fürdőben költötték el. Ne higyjük azonban, hogy ez csak Rómában volt így. A győzedelmeskedő római fegyverek széthordták a világ minden tájába a római erkölcsök és szokások uralmát. A fürdőzés idővel époly életszükségletté vált észak zord égalja alatt mint Afrika forró tájain. A provinciális városok félig barbár lakossága nem kisebb örömet lelt abban, hogy idejét tétlenül, mindennemű élvezetek között fürdőkben töltse, mint a világváros elkényeztetett közönsége. Innen van, hogy mindenütt, a hol csak a rómaiak nyomát fölismerjük, egyúttal fürdők maradványaira akadunk. Még faluhelyeken sem hiányozhattak, annál kevésbé a fontosabb telepeken, a hol rendszerint nagyobb számmal föllelhetők. Hogy több példát ne említsek, a Briganiium (mai Bregenz) területén eszközölt ásatások már négy fürdőt hoztak napfényre. Jóval figyelemreméltóbb azonban Aquincum példája. Eddig hét fürdője ismeretes részben vagy egészben. Még a múlt század végén ásatta fel Schönvisner a Flórian-téren egy nagyobb terjedelmű fürdő egyik osztályát. A jelen század közepe táján két