Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

I. AQUINCUM CANABÁI. Hazánk dunántúli része nem fekszik oly messze Italiától, hogy a terjeszkedő Róma figyelmét sokáig elkerülhette volna. A mióta Ju íius v>a3sar meghódította Galliát, a mai Francziaországot, megszállása, ha mindjárt részben is, mindinkább égető szükséggé vált. Meg kellett az összeköttetést alkotni a római birodalom keleti és nyugoti fele között. Csak így vált egyúttal az is lehetővé, hogy a Balkán félszigetet szárazföldi út kapcsolja össze Rómával. Augustus, Julius Caesar utóda, nem is késett sokáig. Már 34-ben Kr. e. átlépi a karni Alpeseket s elfoglalván Siscia (a mai Sziszek) városát, meghódítja a Száva és Dráva között fekvő területet. Későbbi háborúi is főleg e vidék biztosítását czélozták. Az első században tehát Pannónia kelet felé még nem terjedt tovább a Balatonnál. Az azon innen eső rész megszállása minden valószínűség szerint csak Trajanus császár idejére esik s kapcsolatban van Daciának a 11. század első évtizedében történt meghódításával.* A rómaiak, úgy látszik, minden ellentállás nélkül hatoltak elő a Dunáig; legalább sehol se maradt emléke, hogy Aquincumnak és vidékének megszállása véres harczokra adott volna alkalmat. Ettől fogva aztán a Duna volt és maradt mindvégig kelet felé a birodalom határvonala. Hogy a balparton lakó sarmata és jazyg törzsek folytonos betörései ellen védve legyen a tartomány, a Duna mentén Bécstől kezdve le egészen Eszékig a kisebb-nagyobb erődítmények hosszú lánczolata épül. Köztük Aquincum is, mely kétségkívül elsősorban földirati fekvésének köszönhette, hogy nemcsak elsőrangú erőddé lett, hanem Alsó-Pannonia székhelyévé emelkedett. A római hódítás távolról sem jelentette a legyőzött nép kiirtását. Csak a legmakacsabb ellentállás esetén voltak kényszerítve a benszülöttek odahagyni földjüket és házaikat. Különben nyugton hagyták őket a római légiók családi * V. ö. Salamon Ferencz : Budapest Története, i. 167. I. Budapest Régiségei. I. 6