Budapest Régiségei 1. (1889)
Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170
4 2 tűzhelyüknél s azon voltak, hogy nyelvben és szokásban mielőbb azzá legyenek, a mik ők. Nem is volt á meghódolt barbároknak nagyobb dicsvágya, mint hogy római polgárokká lehessenek. Ezért a meglevő községi telepek rendszerint érintetlenül maradtak, s hogy egyrészt megrómaiasodásuk annál sikeresebben haladjon elő, másrészt pedig talán azért is, mert a római még nem bízott eléggé hűségükben, a hadőrség lehetőleg azok szomszédságában épült állandó táborhelyeken telepedett meg. Magában a helységben megállapodnia a katonai fegyelem fentartása érdekében nem mutatkozott czélszerűnek. így történt ez vidékünkön is. A rómaiak, midőn megszállják, már elég virágzó telepet találnak a Duna jobb partján. Ha teljesen új megtelepedésről volna szó, a római bizonyára latin nevet ád neki. Már pedig Aquincumról általában el van ismerve, hogy kelta eredetű szó ; ős lakói sem lehettek tehát mások mint kelták. A hagyomány egy bizonyos eravisc nevű népről emlékezik meg s a reá vonatkozó egyéb emlékek is egyaránt a mellett látszanak szólani, hogy ezen kelta törzs volt az, mely vidékünket lakta. így Bián mintegy 80 pénzdarab került napfényre «Ravis» és «Ravisci» körirattal. 1 Nyilván még az első század emlékei, a midőn az eraviscok népe a független pénzverés jogát gyakorolhatta. De tévedés volna azt hinni, hogy a rómaiak megtelepedésével a benszülött népek elvesztették volna minden önállóságukat. Különösen ha önként megadták magukat, a római nem bánta, hogy a már meglevő telepek legalább egyideig az önkormányzat egy bizonyos nemét is élvezik. Régtől fogva ismeretesek a boiok és a^alok, e két pannon nép civitásai, értvén azok alatt egy központhoz tartozó egész vidéket népével együtt, nem pedig egyes várost. 2 Hasonló központja természetesen az eravísc néptörzsnek is kellett hogy legyen. Salamon ennek helyéül épen Aquincumot gondolja. S ime tíz év múlva könyvének megjelenése után a Gellérthegy déli lejtőjén egy feliratos oltárkő 3 kerül napfényre s rajta a «civitas eraviscorum» olvasható. Benne tehát kétségtelen bizonyítékát birjuk ma már annak, hogy vidékünk őslakói nemcsak a többi kelta népek példájára civitast alkottak, hanem hogy erődített várukat tényleg ott kell keresnünk a kő leihelye táján, vagy attól nem messze a mai várhegyen. Még más szempontból is fontos azonban e kő. A kor ugyan, a melyből való, pontosan meg nem határozható. Legalább tudtommal még nem sikerűit a rajta állott császár kivakart nevét kibetűzni. De tán már e körülmény is elégséges arra, hogy a Kr. u. 111. századnál régibb1 V. ö. Mommsen, Geschichte des röm. Münzwesens. 696. 1. Neudeck az Arch. Értesítő m. kötetében «A quadok pénzeiről» közlött czikkében ezen érmeket quad pénzeknek mutatja be (98. 1.). 2 L. Salamon, u. o. 114. 1. 3 V. ö. Hampel, Civitas Eraviscorum. Arch. Ért. vin. 1888. 186. 1.
