A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Beszámoló a katonaváros nyugati temetőjében végzett kutatásról (Budai Balogh Tibor)

kozatosan mind sötétebbé vált. A felszín hosszabb ideig tartó stabilizálódását jelző, helyenként 1,5 m-re kivastagodó rétegen belül két területhasználatra utaló horizontot különítettünk cl. A korábbi a talajosodás megindulásának korai fázisában jelentkezett. Innen neolit kori (Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája) objektumok és elenyésző mennyiségű, rétegből származó leletanyag került elő, míg a másik horizont a késő római temető periódusával azonos. Az egvre sötétebb barna színűvé változó réteg a római területhasználat idején egyenletesen épülettörmelékcssé vált, és viszonylag sok leletanyag halmozódott fel benne. A két horizont közötti időszakot reprezentáló rétegszakasz ellenben semmiféle antropogén szemesét nem tartalmazott. A barna színű, agyagosabb paleotalaj-szint ún. agyagdúsulási szint is lehet, amely hosszú ideig tartó használaton kívüliségre, a terület erdőtakaróval borított jellegére utalhat. A késő római sírok tört kövekkel fedett hantjaira és általában a római kori szintre hegyi patak üledéke települt, amelyben újkori kerámia-, üveg- és tégladarabok is megfigyelhetők voltak. Ezen kívül újkori sár- és vízfolyások is szabdalták a területet. Az egykori vízlefolyások medrei később újabb, dolomitmurva anyagú záporpatak üledékkel töltődtek föl. Az egvik hajdani meder aljában, a dolomitmurva betöltés eltávolítását követően, egy szódásüveg alját találtuk meg. Az újkorban megtelepedő üledék nemcsak megakasztotta a terület talajtani fejlődését, de nagymértékű eróziós hatása révén a késő római korig visszamenően kutathatatlanná tette a régészeti kultúrákat. A római kor utáni területhasználat egyetlen bizonyítéka a temetőt északnyugat-délkeleti irányban átszelő vízvezeték, amely nagy mélységének köszönhetően modern period.) Thus, it is possible to speak of a simple soil laver, which upwards became gradually darker as the pace of the accumulation of the organic materials accelerated. Two horizons attesting to the use of the territorv could be differentiated in the layer, which thickened to 1.5 m showing how long it took to stabilize the surface. The first horizon appeared in the early phase of soil development. Neolithic (Transdanubian Linear Pottery Culture) features and a few finds were recovered from the layer. The second horizon marks the period of the Roman cemetery. At the time of the Roman use of the area, the laver, which had gradually become darker brown, became mixed with building debris and a relatively large number of finds accumulated within it. The stratigraphie sequence between the two horizons did not even contain an anthropogenically derived grain specimen. Ehe brown, more clayey palaeo-soil laver may have been a level of clay accumulation. This implies that the territorv was not used for a long time and forest covered it. The rubble mounds of the Late Roman graves and the layer of the Roman period in general were covered with the deposit from a streamlet, in which modern ceramic, glass and brick fragments could also be observed. In addition, mudslides and water courses segmented the territory in the modern period. The basins of the former water courses later became filled in with the dolomite rubble deposits from streamlets created bv heavy rainfalls. The bottom of a seltzer bottle was found in a former basin under the dolomite rubble fill. The sediment that settled in the modern period brought an end to soil development m the area and triggered large-scale erosion making the investigation of the archaeo-