A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

elbontották. A réteg tetején szabálytalan alakban római kori építési anyag kíséretében köves épületomladék került elö, terrazzodarabbal és házikerámiával. (3. kép) Ezen a területen a feltárandó területet 2300 négyzetméter alapterületre terjesztettük ki. A felületben megkutatott épületomladékhoz sajnos nem sikerült egyéb objektumokat (falakat, falkiszedéseket, beásást, esetleg utat) kötni. Az újkori bolygatások miatt az omladék származási helyét, illetve az egykori épület funkcióját, vagy alaprajzát sem tudtuk megállapítani. Az omladékot észak, dél és nvugat felől sikerült lehatárolni, keleti irányban a szomszédos ingatlan alá húzódott. Az omladék alatt itt is a máiemlített sötétbarna talaj következett, elszórtan római kori leletanyaggal, majd a kutatott rész nyugati felében masszív vízköves konglomerátum, illetve a szürke agvagos altalaj következett. A vízköves kiválások geopedológiai vizsgálatai azt mutatták, hogv a római kori épület zónájában, annak közvetlen közelében, még a római kort megelőzően, de talán a római korban is forrás törhetett fel. dalán ezzel magyarázható az épület jelenléte is. A feltárt terület tehát a római kort megelőzően, illetve annak elején mocsaras, forrásfeltörésckkel tarkított rész volt, erőteljes lejtéssel északi és keleti irányban. A telek keleti felében meglévő kiemelkedésre a római korban nagyobb, komolvabb kőépület került (lásd omladék, tegula, tubus, terrazzo) amely valószínűleg összefüggésbe hozható egy közeli forrás működésével és ilvenformán talán a dél felől szomszédos szentély- és forráskörzet (Római Strand) további folytatásaként értékelhető (szentéi)épület?). A területet az újkori tereprendezések és gvár-, illetve egyéb építkezések szinte teljesen lepusztították, a római kori beépítésnek csak nyomai maradtak. T Láng Orsolya Irodalom: PÓCZY 2003 - Póczy K.: Wasscrver- und Entsorgung, Gebäude des Stadtzentrums. In: Forschungen in Aquincum 1969-2002. (szerk. Zsidi P) Aquincum Nostrum II. 2. (2003) 144-149. NAGY 1973 - Nagy T.: Római kon telepek Budapest földjén. In: Budapest Története I. 1973 (szerk. Gercvich L.) Budapest 1973, 113-123. PÓCZY 1980 - Póczy K.: Szent kerületek Aquincum és Brigctio aquacductusánál. ArchÉrt 107 (1980) 3-29. 3. Budapest, III. ker., Nánási köz 2., Hrsz: 23790/8 A BTM Aquincumi A'Iúzeuma 2006. március 22. és június 2. között, a tavaszi árvíz miatt megszakítással végezte a fent említett terület szondázó jellegű kutatását. A területen szennyvízátemelő-telepet alakítanak ki több, mély aknával. A telephez tartozó csővezeték nyomvonalát a tavalyi évben kutattuk a Duna-parton. (T LANG 2006,60-72.) A telek nyugati részén (Nánási út felé) négy szondaárkot nyitottunk: kettőt a jelenlegi Aranyhegyi-patak töltésének tetején (1. és 5.) míg másik kettőt a Dunaparttal egv szinten (2. és 3.). A4, felületet az 1. és 5. árok adatai alapján nem kellett megnyitni. A felületek közül kettőben (1. és 3. munkaterület) az újkori feltöltés alját nem