Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. szeptember 26. hétfő - 26. szám - Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, az Európai Bizottsággal... - ELNÖK: - VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

88 választási autokrácia. Ezek azok a körülmények, amelyekre figyelemmel kell lenni akkor, amikor a törvényjavaslatok tartalmát vizsgáljuk. A kérdés ugyanis nem pusztán annak tar-talma, hanem az is, hogy az alkalmas-e javítani a magyar jogállamiság állapotán. Erre a kérdésre azonban csak nemleges válasz adható. Engedjék meg, hogy felszólalásomban tételesen végigvegyem az öt törvényjavaslatot, röviden ismertetem tartalmilag, és értékelni is fogom őket. A kormány, ugye, összesen eddig három részletben nyújtott be törvényjavaslatokat, amelyekkel az a cél, hogy a kormány meg tudjon egyezni az Európai Bizottsággal erről a bizonyos felfüggesztett, most éppen 3000 milliárd forintról, amely - még egyszer - Magyarországnak járó uniós forrás, és ezek folyósítása érdekében. Ez az öt javaslat az alábbi témaköröket érinti. Az első a jogszabály-előkészítésben való társadalmi részvétel biztosítása. A második a büntetőeljárásban a korrupciós bűncselekményeknél a vádemelés mindenki számára lehetővé tétele, a harmadik a pénzügyőrök közreműködése az OLAF magyarországi vizsgálataiban, a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál a politikai összeférhetetlenség szigorítása. A negyedik pedig az uniós források szabályszerű felhasználását ellenőrző integritáshatóság felállításáról szól, az ötödik pedig a közérdekű adatigénylés egyszerűbbé tételével és a belső ellenőrzési és integritási igazgatósággal kapcsolatos. Tehát, mint ígértem önöknek, egyesével mind az öt törvénytervezeten szeretnék végigmenni, és mindegyiket röviden összefoglalom, és értékelem, hogy én hogyan látom. Kezdjük az elsővel! Ez a T/705., a jogszabály-előkészítésben való társadalmi részvétel biztosítása. A javaslat indoklása már rögtön az elején egy nyílt hazugsággal indít, mert azt mondja, idézem, hogy a törvényjavaslat benyújtását a kormány és a Bizottság közeledő álláspontjai teszik lehetővé, és az Országgyűlés elé terjesztése bizonyítja, hogy - még egyszer idézem önöket - „a kormány a kölcsönös tiszteleten alapuló őszinte és szakmai párbeszéd híve”. (Dr. Varga Judithoz:) Öntől idézem. Állítja ezt tehát az a kormány, amely formális ügyeken kívül sem az ellenzék, sem a civil, sem a szakmai álláspontokat nem veszi soha figyelembe a jogalkotása során. Emlékeztetem, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt hogyan kellett utólag a szakmai felháborodás miatt többször kiigazítani, mert nem volt megfelelően előkészítve. Hasonlóan elkötelezettnek mutatkozik a kormány a szakmai konzultációra a választási szabályok megalkotásakor, amely szabályozás a 2022. évi országgyűlési választások alatt több okból is alaptörvény-ellenes volt esetenként még a mostani Alkotmánybíróság szerint is; vagy akkor például, amikor orosz mintára stigmatizálják és üldözik a civil szervezeteket vagy lehetetlenítik el a kisegyházak működését. Hasonlóan nyitott a kormány a szakmai egyeztetésre a tanárokkal is - ugye? -, amely szakmai egyeztetést a kormány azzal oldotta meg, hogy nyíltan politikai okokból megfosztotta a tanárokat a sztrájkhoz való joguktól, sőt most már fenyegetik is őket. Összefoglalva tehát elmondható, hogy számos olyan eset van, ahol a gyakorlatban látható, hogy mit is jelent a kormány párbeszédre való nyitottsága. Ez pedig a törvényjavaslatban leírtakkal szöges ellentétben áll. Tartalmi szempontból a javaslat, különösen annak tényleges betartása szintén nem vehető komolyan, nem jelenít meg tényleges szándékot arra vonatkozóan, hogy a kormány javítaná a magyar jogalkotás minőségét és a társadalmi részvételt. Szóval, a javaslat tartalmilag alkalmas volna jogszabály-előkészítés javítására, amennyiben a kormány bármiféle hajlandóságot mutatna azon szabályok betartására, ami a bíróság előtt nem kikényszeríthető, azonban ilyen hajlandóságot ez a kormány nem mutat. Sőt, kifejezetten visszaszorították a döntés-előkészítés szakmaiságát. Mondok egy példát, egy idézetet. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutató Központjának egy korábbi rendezvényén Orbán Balázs, az önök államtitkára kifejtette – idézem -, hogy kifejezett kormányzati koncepció, hogy a törvényeket, kormányzati ötleteket a gyakorlatban próbálják ki, ott vonják le az ezzel kapcsolatos konzekvenciákat. Tehát a döntés-előkészítés és társadalmi egyeztetés kifejezetten - ő mondja, az államtitkár, hogy kifejezetten - nemkívánatos eleme a kormányzati munkának. Ennek egyik legékesebb példája a Fudan Egyetem felsőoktatási tevékenysége kapcsán Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság között létrejött megállapodás kihirdetéséről szóló törvényhez készült hatásvizsgálat. Ennek a hatásvizsgálata kevesebb mint fél oldal volt, és ebben a fél oldalban lerendezte a kormány ezt azzal, hogy a Fudan Egyetem magyarországi tevékenységének nincs költségvetési hatása, annak a tervnek, ami 550 milliárd forintba kerül, amelyből 450-et Kína hitelezne. Azt is leírják, hogy nincs adminisztratív hatása, és nincs egyéb hatása, annak ellenére, hogy az a Diákváros helyére épülne, amely elmaradásának hatalmas szociális hatása van. Na de folytatom. Az említett Fudan-ügy egy másik körülményre is rávilágít: arra, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény egyébként előírja az előzetes hatásvizsgálat elkészítési kötelezettségét. A 17. §-ban van, amelyben fel kellene deríteni a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait, környezeti és egészségi következményeit, adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit és a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket. Ez mind tehát már egy olyan, már most is létező követelmény a magyar jogban, amelyet a jogalkotás során be kellene tartani.