Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):

609 volt, akkor az társadalmilag egy sokkal jobb keresetet is jelentett, mint amióta ez egy úgynevezett szintén elnőiesedett szakma lett, és a pedagógusoknak sokkal inkább... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Kevesebb volt a középiskola, igen, de milyen érdekes az, hogy ahhoz ez elit pozícióból... (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) De most már nemcsak, hogy párbeszédes, hanem egy ilyen multi párbeszédes műfajjá alakult ez. (Dr. Keresztes László Lóránt: Elindult a vita.) Így van, elindult a vita. ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Remek lehetőség van még, előttünk az éjszaka, hogy mindenki a saját idejéből alakítsa ki ezt a párbeszédet. Engedjük meg, képviselő úrnak, hogy befejezze a hozzászólását! Köszönöm szépen. UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Ezek nagyon érdekes kérdések, de azt mutatják, hogy jelenleg nagyon sok dolgunk van azokban a szakmákban, a bérek rendezésével, illetve az egyéb munkajövedelmek rendezésével, amik jelentős részét nők végzik, és ennek van köze ahhoz, hogy ezek az úgynevezett elnőiesedett szakmák. Amikor arról beszélünk, hogy van-e Magyarországon a nemek között bérszakadék, azt nem úgy kell értelmezni, ahogy a nyugat-európai statisztikák értelmezik, hogy az egy adott betöltött pozícióban dolgozó férfiak meg nők ugyanannyit keresnek-e, hanem, hogy alapvetően megvan-e szektoriálisan, és egyértelműen megvan szektoriálisan. Amúgy államtitkár úrnak van egy adata, amit soha nem szokott elmondani. Ha megnézzük, hogy 2010-ben a nemzetgazdasági átlagbérnek hány százaléka volt a szociális átlagbér, az 72 százalék volt, ez 2020-ra 40 százalék alatt lett. Itt mutatja, hogy a szociális szektor bérei milyen jelentősen szakadtak le a nemzetgazdasági átlagbértől. És van még egy statisztika, amit nem szokott mondani, ez pedig a betöltetlen álláshelyek száma, ami most már a saját adataik szerint is minden évben legalább 1,2-szeresen nő, és még van statisztika, amit államtitkár úr nem szokott például megnézni, azt, hogy milyen arányban vannak visszautasítások az ápolási díj rendszerében, ahhoz képest, ahogy voltak korábban... (Rétvári Bence: Kiadtuk közadatban.) Nekem, igen. (18.30) Tehát visszatérve: én tudom, hogy ezt kiadták, de nem tudom, hogy ez mire válasz. Arra, hogy megnőtt, nem válasz az, hogy önök kiadták ezt az adatot. Ezt persze onnan tudom, hogy önök kiadták, de attól még megnőtt a visszautasítások száma. A másik azért érdekes, mert még Czibere államtitkár úr alatt mondta Czibere államtitkár úr azt (Rétvári Bence: Mikor máskor? - Derültség.), hogy az ápolási díj abból a szempontból nagyon jó minőségű segélyezés, hogy nagyon kicsi arányban jut olyanokhoz, akik visszaélnek vele. Tehát van egy ilyen, még amikor volt, az EMMI-háttérintézmények néztek ilyeneket, hogy milyen arányban hasznosulnak a segélyek, és milyen arányban kerül rosszul felhasználásra, és ebben a sorrendben az ápolási díj kimagaslóan a jó irányba tartozott. Tehát ez mutatja, hogy megemelni az ápolási díjat önmagában nem lenne ilyen szempontból rossz intézkedés, de ha nem 68 ezerre emelnék meg, hanem megemelnék (Rétvári Bence: Meg kellett volna csak szavazni!), mondjuk, azt is a minimálbér szintjére, akkor az hasznosulna. Államtitkár úr, ezt el fogja tudni nekem mondani. (Rétvári Bence: Fogom is!) Ugyanúgy én is türelemmel hallgattam végig (Rétvári Bence: Ez igaz! Elnézést!), hogy amikor én éppen az első Pink-lemezemet vásároltam, és 17 éves voltam, akkor mit csinált a Bajnai- meg a Gyurcsány-kormány. Azt gondolom, ön is türelemmel ezt végig tudja hallgatni. (Nacsa Lőrinc: Medgyessy volt akkor!) Akkor én más típusú lemezeket vásároltam még, de azt hiszem, egyidősek vagyunk valójában, Nacsa képviselő úr. Még egy másik kérdés, amit szerintem nem jól érintett feltétlenül. Én értem, hogy most Kanász-Nagy Máté elmondta, hogy valamennyivel nőtt a férőhelyszám, és akkor ez igazából azt jelenti, hogy önnek van igaza, de az igényhez képest kell mérni. Hát, tíz év alatt ez az igényhez képest nem jelent valódi növekedést, mert ezt úgy kell mérni, hogy az igénylők milyen arányban jutnak el a megigényelt ágyakhoz, de nem jutnak el. Nézze meg, hogy mennyi az átlagos, mondjuk, várólista megyékre lebontva! Igen, ezt is önök adták ki nekem, hogy megyékre lebontva mennyi az átlagos várólista, de tényleg most azért ne kelljen így nyilvánosan megköszönnöm, hogy kiadnak közadatokat. (Rétvári Bence: Csak ne diktatúrázz közben!) Ezt a „diktatúra” szót nem mondtam ki, nem emlékszem a felszólalásomban eddig a „diktatúra” szóra, de ha szeretné, akkor kimondom, hogy tudjon ellenérvelni: diktatúra. (Csárdi Antal tapsol.) Tehát ott tartottam, hogy körülbelül másfél év akkor is, mondjuk, egy megyében a várólista, ha ott amúgy voltak állami idősotthoni fejlesztések. Úgyis átlagban másfél év! Tehát nem lehet azt mondani, hogy jól áll például az állami demenciaspecifikus ellátórendszer, amikor másfél-két éveket várnak emberek. Én értem, hogy valójában annyira megnőtt az igény, hogy nehéz ehhez felzárkózni (Rétvári Bence: Közelítünk!), ezt értem, de nem jó az irány, ez a probléma. (Rétvári Bence: Növekszik!) Növekszik, de nem növekszik az igény ütemében, amúgy pedig a növekedés nagy része, és itt van a kutya elhantolva, nem az állami rendszerből jön. (Rétvári Bence: De állami pénzből van!) Igen, mert az egyház is kap állami pénzt (Rétvári Bence: Akkor állami pénzből van!), de az attól még nem az állami rendszerből jön, hanem az egyházi és egyéb rendszerből jön, és az államnak is van feladata.