Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP): - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:

610 És nem igaz, hogy az ember számára mindegy, hogy hol van, állami vagy egyházi intézményben. Vannak, akiknek joguk van a világnézetileg semleges, mondjuk, oktatáshoz vagy a világnézetileg semleges idősellátáshoz. (Nacsa Lőrinc: Az mit jelent?) Világnézetileg semleges? Ez tényleg kérdezz-felelek jellegű! ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket nagy-nagy tisztelettel, hogy használják ki azt a remek lehetőséget, hogy negyedórában tudnak majd válaszolni egymásnak. Köszönöm szépen. (Derültség.) UNGÁR PÉTER (LMP): Tehát van joguk a világnézetileg semleges ellátásra. Nem állítom azt, hogy az egyházi intézményekbe bárkit, hogy mondjam, nem engednek ateista módon élni egy idősotthonban, csak azt mondom, hogy ez egy állami feladat. Remélhetőleg nem fogok ennél senkinél személyes galibát okozni, de még az egyházi szeretetszolgálatok vezetői is amúgy panaszkodnak azzal kapcsolatban, hogy megkapnak intézményeket, megkapnak hatalmas épületeket, de nem kapnak semmilyen olyan forrást, amivel, mondjuk, akadálymentesíteni tudják ezeket a régi épületeket, vagy ezeket az épületeket megfelelővé tudják tenni azért, hogy a szociális szektor megfelelő feladatait végre tudják hajtani. Igaz, hogy tudnak 10-15 százalékos bértöbbletet adni, mondjuk, az állami szektorhoz képest, de azért ez sem elegendő. Biztos, államtitkár úr nagyon sok egyházi intézmény fenntartójával beszélt, nem hiszem, hogy bármelyik azt mondta volna, hogy igen jó a szociális szektorban a bérhelyzet, és igen, az a 20 százalék elegendő lett volna. Nem hiszem, hogy akár a nagy történelmi egyházakból, akár egyéb ilyen típusú szervezetből bárki ezt mondta volna. Végezetül még valami, amit a „Nők 40”-nel, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban mondott. Arról szerintem egyszer majd érdemes lenne beszélni, ha már fontos közügyekről beszélünk Magyarországon, hogy a férfiak miért ilyen kicsi arányban érik meg a nyugdíjhatárt. Persze mindenhol a világon úgy van - abból adódóan, hogy a nők biológiailag tovább élnek, mint a férfiak -, hogy mondjuk, az idősotthonokban több nő van, mint férfi, de az az arány, ami Magyarországon van, és hogy a férfiak milyen korán halnak, az egy súlyos társadalmi probléma. Ez a törvényt konkrétan nem érinti ebben az esetben, de a Horn-kormány megítélése Rétvári Bence szempontjából sem feltétlenül a törvényt érintette a legszűkebb módján, úgyhogy ezt még megengedtem magamnak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a vitának vannak olyan részei, amikor érzékeljük, hogy lehet vitatkozni, ez nyilván egy olyan szakasz most, ami messze jobb, mint mondjuk, Varga Zoltán képviselő úr, aki feláll, és egy DK-s gyűlés hangulatát idézve nem zavartatja magát a törvényjavaslat egyetlen betűjével sem, hanem csak ami a címéről eszébe jut, annak kapcsán kritizál minket - persze szíve joga. Ha politikus így beszél, hát tegye ezt, csak nyilván arra másként lehet reagálni. Ugyanakkor még sorba venném a korábbiakat is, és köszönöm, hogy itt azért közelebb jutottunk a valósághoz abban, hogy nőnek a kapacitások Magyarországon, de sok országban szerintem Európában az igények is nagyon nagy mértékben nőnek, és nem arról vitatkozunk már akkor 9 óra után, ez megérte, hogy csökken vagy nő az ellátások kapacitása. Én azért az ellátáskapacitásba azért venném be az egyházi intézményeket is, mert az egyházi intézmények és a legtöbb civil intézmény is állami normatívából gazdálkodik, abból van az ellátása. Az egyháziak és a civilek mellé teszik azt, ami persze sok állami intézményben is van, hogy tényleg az életüknek egy nagyon fontos része az, hogy misszióként próbálnak segíteni a hozzájuk segítségért fordulókon. Úgyhogy köszönjük mindenkinek, aki ezt megteszi ezen a mai napon is. Ahogy mondtam, még itt válaszolok a korábbi felszólalásokra is. Még sokkal ezelőtt vetette fel Gy. Németh Erzsébet képviselőtársunk írásban is, szóban is, megválaszoltam neki írásban is - nincs itt most frakciótársa, aki neki tolmácsolni tudja, úgy látom, de sebaj, majd leírjuk a következő kérdésére is válaszként. (Jelzésre:) Elnök úr, bocsánat! Természetesen tárgyaltunk és tárgyalunk ezekkel a szervezetekkel pontosan azért, hogy nekik is segítséget tudjunk nyújtani, legfőképpen nyilván az ellátottjaiknak, tehát hogy az ellátottak mindenképpen ellátást kapjanak, de nyilván maguknak a szervezeteknek is. Több mindenki jelezte, hogy pontosan milyen nehézségei vannak, és ezekre mi is kalkulációkat végeztünk, pontosan azért, hogy velük is tudjunk egyeztetni. Nem így volt ez az egyeztetés azért ezelőtt körülbelül kettő esztendővel, de lehet, hogy csak másféllel a Pesti úti idősek otthonánál, amikor ott bizony, nem az, hogy nem volt érdemi segítség vagy kommunikáció, de akkor ott az idősellátásban Budapest főpolgármestere még oda se ment, hogy megnézze személyesen, mi a helyzet, és azt állították, hogy van orvos, aki tud segíteni az ottani több száz ellátotton. Mint kiderült, ez sem volt, miközben a járvány veszélye folyamatosan ott volt, és egy idő után sajnos meg is jelent a járvány. Azért ezt az állam számlájára írni, hogy egy főpolgármester nem megy el egy általa fenntartott intézménybe, aki ráadásul azt a képet mutatja magáról, hogy ő mennyire együttérző, gondoskodó, és orvost sem tudnak kiállítani egy ilyen időszakban, ez mutatja, hogy a szavak a baloldalon még mindig erősebbek, mint a tettek, sőt néha ellentétes is az előjelük.