Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):

608 jövedelmi és vagyoni határhoz kötötte. A május 30-án elfogadott törvény július l-jétől lépett volna hatályba. Részben a szokatlanul rövid átállási idő, részben egyéb alkotmányossági kifogások miatt a törvény számos rendelkezését az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte.” Ez sajnos ma nem történhet meg, hiszen az az Alkotmánybíróság, aminek vizsgálnia kéne ezeket a törvényeket, nem fogja megtenni, és látjuk azt az elmúlt egy évben is, de az elmúlt 12-ben is, hogy a szűkös határidő, illetve a társadalmi egyeztetés hiánya kevéssé vezet ahhoz, hogy mondjuk, egy törvényt az Alkotmánybíróság elkaszáljon, vagy a törvényhozó azt gondolja, hogy esetleg társadalmi egyeztetésre lenne szükség, vagy arra, hogy ne szűkös határidővel hozzuk ezeket a törvényeket. „Az univerzális szociális ellátások köre ezzel minimálisra szorult vissza. Fennmaradt elemei a három- és többgyermekesek családi pótléka, a vakok járadéka és az anyasági támogatás volt. Az egészségügyi ellátásban azon elemek maradtak meg univerzálisként, amelyek a terhesgondozásra, a gyermekek ellátására és bizonyos, a közösség egészét veszélyeztető problémákra - például védőoltás, járványügy - vonatkoznak.” Mi volt a társadalombiztosítási ellátásokkal? „A társadalombiztosítási ellátásoknál a következő főbb tendenciák érvényesültek. Egyrészt lépések a rendszer demokratizálásának irányába a rendszerváltás után; új szükségletre válaszoló ellátás bevezetése; a biztosítási rendszer profiltisztítása, ami költségvetési finanszírozásúvá teszi a biztosítástól idegennek tekintett ellátásokat - minthogy ezek nem válhatnak állampolgári joggá, a segélyezési rendszerbe kerülnek át vagy kikerülnek az állami felelősség köréből -; az ellátások színvonalának csökkentése, hozzájutási feltételek módosítása, többnyire szigorítása; a társadalombiztosítás strukturális gyengítése a magánbiztosítás erőteljes ösztönzésével. A társadalombiztosítási rendszer demokratizálását szolgálta az 1992-es Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Alapról szóló törvényben, ennek szétválasztásával, valamint a két önkormányzat létrehozásával...” - itt van egy kis hiány a szövegben. De mindjárt véget is ér a 15 perc, úgyhogy inkább összefoglalnám azt, amit ebből tanulságként levonhatunk. Nyilvánvalóan a rendszerváltás utáni magyar politikában is voltak olyan pillanatok, amikor szűkült az állami támogatások rendszere. Itt nem is az a probléma, hogy egy ideológiai vitánk van azért alapvetően, hogy mi lenne az állam feladata. Az a probléma, hogy ez az ideológiai vita és az önök döntése egy olyan pillanatban születik meg, amikor - ahogy azt már korábban elmondtuk a vitában - egymillió háztartás van veszélyeztetve. Egy olyan pillanatban, amikor egy világgazdasági válság közepén vagyunk. Ebben a pillanatban olyan döntéseket hozni, ami az állami szerepvállalást csökkenti, és ami az emberekre terheli egyébként a válság költségeit azzal, hogy azt mondja, hogy ők fizessék meg ebben a helyzetben lényegében a saját megmentésüket, vagy a közösség más tagjainak megmentését, mondjuk, a karitatív szervezeteken keresztül, az nyilvánvalóan egy hibás gondolat. Nyilvánvalóan egy ilyen helyzetben nem ebbe az irányba kéne menni, és ez nem baloldaliság vagy jobboldaliság kérdése, nem liberalizmus vagy konzervativizmus kérdése, nem zöldpolitika kérdése, hanem az egyszerű józan paraszti ész kérdése. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Ungár Péternek, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az első dolog, amire szeretnék reagálni a korábban elmondottakról, az az, amit a „gondoskodáspolitika” szó kapcsán mondott. Ez a gondoskodáspolitika mint szó, ennek van egy nagyon szép magyar elméleti hagyománya. Ugyanakkor pont azzal a gondolattal ellentétes szerintem a gondoskodás mint munka fogalma, amit ön meg Nacsa képviselő úr megfogalmazott. Folyamatosan arról beszéltek, hogy mennyire fontos a munkaalapú társadalom, és ebben persze az a kérdés fölmerül, hogy amikor arról beszélnek, hogy fontos a munkaalapú társadalom, akkor mi számít munkának. Ugyanis az is munkának számít, ha például valaki a demenciával élő rokonát otthon gondozza. Ez is egy munkavégzés, csak a társadalom ezt nem ítéli meg... (Rétvári Bence: Nem szavaztátok meg!) Nem igaz, hogy nem szavaztuk meg - akkor most visszatértünk, úgy látszik, erre a párbeszédes formára -, ugyanis önök a gyermekek otthongondozási díjával kapcsolatos módosítást adták be. Az ápolási díj 68 ezer forint jelenleg, ha valaki, mondjuk, a demens házastársát gondozza otthon. Nem hiszem, hogy erre ön büszke tud lenni. Tehát a helyzet az, hogy ez ugyanúgy egy munka, egy munka, amiért nem fizetjük ki a teljes bért, és hiába beszél ezért a munkaalapú társadalomról, hiszen ez egyben egy diszkrepanciát mutat, mert ez egy olyan munkavégzés, amit önök nem ismernek el munkaként. A szociális szektorban dolgozók szintén munkát végeznek. Bemennek a munkahelyükre, ahol munkát végeznek 12 órás műszakokban, és azzal, hogy 12 órás műszakokban munkát végeznek, az egy olyan dolog, ami ugyanakkor nincs annyira megbecsülve, mint mondjuk, egy más típusú munka, ahol pedig sokkal kevesebbet dolgoznak, és sokkal többet keresnek. Tehát itt szintén van egy ilyen jellegű diszkrepancia. Amúgy beszélt arról, hogy a nők meg a férfiak között ez hogy oszlik meg. Az otthongondozásban részt vevőknek több mint 85 százaléka nő, általában nők gondoznak vagy nőket, vagy férfiakat, a szociális szektorban dolgozók általában nagyon nagy részt nők, és ez azt mutatja, hogy az úgynevezett elnőiesedett szakmákban alacsonyabbak a bérek, mint azokban, amiben a többség a férfiakat jelenti. Amúgy nemrég volt egy elég konzervatív embernek egy tanulmánya arról, hogy míg a Horthy-korszakban a pedagógusok nagy többsége férfi