Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):

607 szociálpolitika működését. Tehát ahogy itt Ferge Zsuzsa a piacról beszél, szerintem az egyenértékű alapvetően az individuum/közösség vonalon elfoglalt mai kérdéseinkkel. „Ám piackonformitáson gyakorta azt értik, hogy a piac szabályainak a szociálpolitikai rendszereken belül kell érvényesülniük. Ez azonban számomra belső ellentmondásnak tűnik, illetve megszünteti a szociálpolitika létjogosultságát.” Ez is szerintem egy elég erős üzenet a mai törvénytervezethez. „Egyben azt a paradoxont is jelzi, hogy mennyire ’illiberális’ lehet a neoliberalizmus, amikor ugyanis nem tolerál a piacétól eltérő racionalitásokat.” Ez pedig szerintem egy nagyon jó kép a munka versus nem munka kérdéshez, a munkaalapú társadalom kérdéséhez. „A szociálpolitika reformja valóban vontatottan kezdődött. Tudatosan vagy sem, de az első kormány nem merte vállalni a rendszerváltás egyéb megterhelései mellett az állam szociális kötelezettségvállalásának radikális megkurtítását. A második kormány azonban 1995 után vállalta e feladatot - itt tessék figyelni -, annak ellenére, hogy ennek ellentmondó programmal vagy inkább képzetekkel nyerte el a választók szavazatait. 1995-ben az ’államháztartási reform’ mezében indult el a szociálpolitikai ellátórendszerek radikális átalakítása. A változások egy része - azok, amelyek elsőrenden a politikai szabadsághoz és bizonyos európai értékek megjelenéséhez kapcsolódnak - kedvező fordulatot jelentenek. Az én megítélésem szerint az inkább kedvező tendenciák közé tartozik az igazgatás decentralizálása és demokratizálása; a szociálpolitika szereplőinek pluralizálódása, a civil, nonprofit szerveződések szaporodása; az emberi, kisebbségi, gyermeki jogok erősödése vagy legalábbis tematizálódása; néhány ’ellenhatalom’ vagy hatalmi kontroll megjelenése ebben a mezőben is - ombudsman, civil érdekvédelmi szerveződések; a szociális szolgálatok bővülése, szakszerűbb és egyben humánusabb jellege.” Tehát itt látjuk, hogy a pluralizmus nem azt jelenti, hogy az állam kivonul, hanem azt, hogy az állam működése mellett jönnek be egyéb szereplők. „Sokkal több a fenntartásom azokkal a strukturális átalakításokkal szemben, amelyek inkább a gazdasági átrendeződésekhez, az állam újraleosztó szerepének szándékolt korlátozásához kapcsolódnak.” Ez elég pontos itt. „Ezeket a változásokat kifejezetten a ’kisebb állam’ eszméje irányítja. A probléma az, hogy ez az eszme nem végiggondolt. Újabban Magyarországon is egyre többeket foglalkoztat az a kérdés, hogy mi is egy civilizált piacgazdaságban az állam dolga. Magam ezt a kérdést történelmileg igyekeztem vizsgálni, s azt a következtetést vontam le, hogy azok az okok, amelyek a 19. századtól Európában kikényszerítettek állami beavatkozásokat, mint a társadalom sűrűsödése, vagy a szegénység veszélyeztető jellege, nem változtak, sőt erősödtek. A körülmények előbb az állam katonai, rendőri és igazgatási funkcióit növelték. Utóbb - 150 év, de főleg a második világháború óta - mind nagyobb súlyt kaptak a ’civilizáló és a jóléti funkciók. Ezek a ’normális’ társadalmi együttélést, a piaci tranzakciók biztonságát, a társadalmi leszakadás és kizárás korlátozását igyekeztek szolgálni. Úgy tűnik, hogy az állam ma főként e két utóbbi feladatkörből, a társadalmat összetartó civilizatorikus és jóléti funkciókból igyekszik kivonulni. Az utóbbi tézis vagy inkább hipotézis vizsgálatára e tanulmány következő részében térek vissza. Az alábbiakban - ami tehát egy hosszabb tanulmány első része - csak leírom néhány szociálpolitikai szabályozás történetét, motivációit, vélhető vagy látható következményeit. Az áttekintés elsősorban a jövedelmi programokra szorítkozik. Nem érintem a fontos keretfeltételeket, amilyenek a tulajdonviszonyok, az infláció és a munkaerőpiaci változások hatása, az ártámogatások leépítése, az adórendszer többszörös módosulása, a vállalati szociálpolitika radikális leépülése, majd átalakulása. Az egészségüggyel, oktatással, lakáspolitikával a szükségesnél kevésbé foglalkozom, mert számos ilyen témájú magas színvonalú újabb elemzés rendelkezésre áll.” (18.20) Azóta már talán kevésbé állnak ilyenek rendelkezésre. A kérdések egy részére az itt bekövetkezett változások hatására a tanulmány második részében fog majd visszatérni Ferge Zsuzsa, de ezt a részt most kihagynám, mert annyira nem kapcsolódik ide. „A jövedelemprogramokra vonatkozó intézkedéseknek is csak...” - igen, ez még mindig az, hogy mit nem érint. Egy pillanat, és lapozok. Tehát: „A pénzbeli jóléti ellátások strukturális átalakítása. Az univerzális ellátásokkal kapcsolatban az egyetlen vezérlő szempont, hogy ezen ellátásokat a minimálisra kell visszaszorítani, s ha lehet, a megszüntetésükre kell törekedni. Az univerzális ellátások elleni alapvető érv ezek magas költsége, az, hogy annak is adnak, aki erre ’nincs rászorulva’. Magyarországon a rendszerváltás előtt a szó szoros értelmében vett, azaz állampolgári jogon, más, külön feltétel nélkül igénybe vehető ellátás csak az egészségügyi ellátás volt. 1975-től, a szó tág értelmében pedig az ártámogatások. A rendszerváltás után ez a kör először bővült: 1990 tavaszán, még az előző kormány döntése nyomán, törvényileg szabályozott állampolgári jog lett a családi pótlék. Megjegyzendő, hogy ekkor forráscsere történt a költségvetés és a társadalombiztosítási alap között: ezzel indult el a társadalombiztosítás ’profiltisztítása’. 1992-ben a konzervatív kormány natalista törekvése nyomán törvény vezette be az ugyancsak univerzális várandóssági pótlékot. Az univerzalitás visszavonása is 1992-ben kezdődött. Az egészségügyi ellátás 1992-ben állami szolgálatból kötelező biztosítássá alakult. Az ártámogatások fokozatosan leépültek, mára minimálisra csökkentek. A családi pótlék univerzális jellegét először az első kormány vonta vissza a 25/1994. számú kormányrendelettel, amely a korábban törvényileg meghatározott univerzális emelést jövedelmi szinthez kötött, egyszeri kiegészítéssé tette. A következő lépést a Bokros-csomag jelentette, amely a három- és többgyermekesek kivételével az ellátást