Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):
606 Viszont most a kormány képviselőjének kérésére, hogy tudja a szorító szükséget is oldani, és más hasonló cselekedetek bűvöletét is végre tudja hajtani, 15 perces szünetet rendelek el. (Szünet: 17.55 – 18.10 Elnök: dr. Oláh Lajos Jegyzők: Mihálffy Béla és Berki Sándor) ELNÖK: Jó estét kívánok mindenkinek! Folytatjuk a munkát. Megadom a szót Jámbor Andrásnak, a Párbeszéd képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr! JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen. Kicsit sajnálom, hogy Rétvári úr nem ért vissza, de abszolút meg tudom érteni, viszont ettől függetlenül mégiscsak kell hogy reagáljak rá. ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, nagy hibát követtem el. A kormány képviselőit megvárjuk. Megtenné, hogy vár egy percet (Jámbor András Imre: Igen, igen!), míg bejön a kormány képviselője? Köszönöm. Addig technikai szünet, míg megérkezik a kormány képviselője. (Dr. Fónagy János: Jelentem, itt vagyok!) Mehet? (Dr. Fónagy János: Mehet!) Akkor megoldódott ez a probléma. Köszönöm, államtitkár úr. Parancsoljon, képviselő úr! JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Kilencedik órája vagyunk itt. Nekünk az az egyszerű kérésünk, hogy arra a két kérdésre válaszoljon a kormánypárt vagy a kormány bármely képviselője, hogy mi szükség van erre a szociális törvényt módosító javaslatra, amely hierarchiába rendezi a különböző felelősségeket a bajbajutottak segítésében; illetve arra, hogy miért van szükség az öregséginyugdíj-minimum, illetve a szociális vetítési alap szétválasztására, és hogy ez azt jelenti-e, hogy nőni fog az öregséginyugdíj-minimum, vagy azt jelenti, hogy a szociális vetítési alapot olyan mértékben fogják megállapítani, amitől az a 18 ellátás, ami hozzá van kötve, szintén nőni fog. Sajnos, 30 perc alatt nem tudott Rétvári államtitkár úr erre válaszolni, pedig lezárhattuk volna ezt a vitát. Ellenben Rétvári úr elmondta, hogy a teremben ülők milyen dolgokat csináltak a 2010 előtti kormányzásuk idején. Most már kicsit kevesebben vagyunk mi, ellenzéki képviselők, de az a szomorú hírem, hogy egyikünk sem volt nemhogy kormánytag, de még egyetlen párt tagja sem 2010 előtt. Talán lehet, hogy Ander Balázs már volt a Jobbik tagja (Ander Balázs: Voltam, igen!), de a 2010 előtti Jobbik talán nem tekinthető a 2010 előtti kormánypártnak. Úgyhogy szerintem kicsit fura, hogy ezeket a kérdéseket Rétvári Bence számonkéri rajtunk. Persze lehet nyomni ezt a „2010 előtt mi volt” dolgot, de igazából a kérdés az lenne, hogy mi történik most ebben a törvényjavaslatban, ebben a módosításban. Nagyon örültem, hogy Ferge Zsuzsa neve feljött, mert én is mindjárt idézni fogok tőle. Az én baloldaliságom egyébként oda is köthető, hogy 2008 környékén mit mondott az „Út a munkába” programról Ferge Zsuzsanna és Tamás Gáspár Miklós a Népszabadságban. Ezt biztos most is megtennék, ha lenne még Népszabadság, és önök nem zárták volna azt be. (Nacsa Lőrinc: Azt is mi zártuk be?) De sajnos ezt ott nem lehet megtenni. Térjünk át Ferge Zsuzsára! Szerintem nagyon tetszeni fognak az idézetek, amelyeket hoztam, hiszen ezek mind a 2010 előtti kormányzást érintik. Mégiscsak szociális törvénykezésről beszélünk, arról, hogy a rendszerváltás óta hogyan változott ez a dolog, ez az, ami megalapozza talán ezt a vitát. Úgyhogy a„Szociális törvénykezés a rendszerváltás óta” című Ferge Zsuzsa-tanulmányból gondoltam, hogy releváns részeket idehozok, hogy megalapozzuk ezt a vitát. „A rendszerváltás idejére már világszerte felerősödtek a neoliberális és neokonzervatív tendenciák.” Egyébként nagyon szép ez az egyszerre neoliberális és neokonzervatív. Szerintem kicsit hibásan hívjuk a Fidesz politikáját neoliberálisnak, a neokonzervatív ennél sokkal jobban leíró. Az, hogy az állam szerepe hogyan alakul ebben a rendszerben, ez az, ami ezt megkülönbözteti alapvetően. „A globalizálódó tőkés gazdaság régi-új értékeket és ideológiát kényszerít gyakorlatilag az egész világra. E győzelmet sokan ünneplik, egyre többen félelmesnek látják. Az új paradigma maximálisra tágítja a piac és csökkenteni igyekszik az állam szerepét.” Hopp! „Liberalizmusa voltaképp nemcsak az egyénnek, hanem a civil társadalom szabadságának is kedvezne. Ám a polgárok lehetőségei korlátozottak a nemzetközi piaci erőkkel szemben, s ezért sokan elég pesszimistán ítélik meg a többség jövőbeni esélyeit. Magyarországon az új ideológia több okból könnyebben hódított teret, mintazokban a nyugat-európai országokban, amelyeknek jó tapasztalataik voltak a ’régi’ szocialista vagy szociáldemokrata politikákkal. Magyarország az eladósodottsága és a szegénysége okán kiszolgáltatottabb volt a nemzetközi gazdasági szervezeteknek amazoknál. A szociálpolitika rendszerváltás utáni reformjának szükségessége éppoly evidens volt, mint a politikáé és a gazdaságé. Ugyanakkor - amint ezt már sokszor leírtam - az alapjait tekintve sokkal közelebb volt a nyugati modellekhez, mint a gazdaság vagy a politika. Legalábbis nem azok teljes tagadása jellemezte, s volt némi történelmi és politikai legitimitása. Éppen ezért egy kevéssé pusztító reform is elégséges lett volna ahhoz, hogy összhangba kerüljön az új, demokratikus politikai rendszerrel és a piacgazdasággal. Mellesleg: szándékosan nem használom a ma rituálisan alkalmazott fordulatot arról, hogy a szociálpolitikának ’piackonformnak’ kell lennie. A szociálpolitikának a demokrácia szabályai szerint, de a saját logikáját és racionalitását követve együtt kell működnie a piaccal, olykor kiegészítve, olykor helyettesítve, olykor korlátozva azt.” Ezt azért elég erőteljesen lehet az individuummal egyeztetni, tehát azzal, hogy az öngondoskodás milyen mértékben kell hogy áthassa a
