Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):

578 Érdemes arról beszélni egy mondatot, hogy a fogyatékossággal élők oktatása, a fogyatékossággal élők kapcsán Magyarország azért mégiscsak az egyik első volt a történelemben, aki ezzel foglalkozott állami szinten, mégiscsak a gyógypedagógia tulajdonképpen sok szempontból egy magyar találmány, nagyon sok nagyon jó szakembert adott Magyarország ezen a területen vagy akár a fogyatékossággal élőknek az egyéb szociális vagy lakhatással kapcsolatos területén. Az történik manapság az állami ellátórendszerben, hogy ugyanazok miatt a problémák miatt, amiket már volt lehetőségük végighallgatni, de nem lehet elégszer, amik leginkább a bérszínvonalhoz kapcsolódnak, tehát ahhoz kapcsolódnak, amit korábban Csárdi Antal képviselőtársam azzal az adattal illusztrált, hogy több mint 90 százaléka a bértáblának már a garantált bérminimumot jelenti a szociális ellátórendszerben, az intézményeknél is egyre nagyobb a munkaerőhiány. Itt ráadásul olyan emberekre van szükség, akiknek nagyon sok év képzésen kell átesniük, nagyon sokat kell őket képezni azért, hogy ezt a munkát el tudják végezni, és ennek a képzésnek az aránya ahhoz, amit amúgy kapnak bérben, az egészen dermesztő. Itt külön szeretném megemlíteni, hogy bár a pedagógusok tüntetéséről sok szó volt, nagyon helyesen, keveset beszéltünk a gyógypedagógiában dolgozók szintén szörnyű bérhelyzetéről, ők is több helyen próbáltak tüntetni, és amúgy a tankerületi vezető őket is megpróbálta elhallgattatni. De visszatérve a fogyatékossággal élőkre: van nagyon sok olyan eset, és általában ezek nők, mert a férfiak ilyenkor már nincsenek jelen legtöbb esetben, életeket áldoznak arra, hogy fogyatékossággal élő gyermeküket gondozzák, neveljék, és hogy kialakítsanak egy életet. Nagyon nehéz már eleve az iskoláztatást megoldani egy ilyen esetben. Persze, vannak elvileg, papíron jogai ilyenkor, hogy a kondícióhoz mérten kapjon iskoláztatási lehetőséget, de tudjuk, hogy mondjuk, egy Vasvár méretű településen ez valójában nem így van, nincs lehetőség, hiszen 80-100 kilométereket kellene utazni ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjon a szülő. Ráadásul azt még el kell mondani, hogy a legtöbb fogyatékossággal élő embernek specifikus oktatása abból adódóan sincs, hogy olyan gyógypedagógus-hiány van, olyan konduktori hiány van, ami ezt nem teszi lehetővé. Az állami meg nappali foglalkoztatóknál meg abból a szempontból hasonló a helyzet, mint az idősoktatásban, hogy a nappali, fogyatékosokkal foglalkozó különböző intézmények ugyanolyan rezsiproblémákkal rendelkeznek mostanában, ugyanúgy bezárásközeli állapotban vannak, egyszerűen nem tudják fenntartani azokat az intézményeket az önkormányzatok, amik ezzel foglalkoznak. Az állami szektorban pedig az a helyzet, hogy hiába kaptak valamennyi segítséget azért, hogy most a rezsit ki tudják fizetni, egyszerűen mennek el a munkavállalók, mert reálértékben csökken a bérük; már csökkent amúgy tavaly is, de idén ez drámai. Tehát hiába adták meg azt a 20 százalékos béremelést, az most már reálértékcsökkenést jelent a szociális szektorban dolgozóknál. Ha továbbmegyünk, és beszélünk arról, hogy a család meg az egyházi intézmény felelőssége hogy van: államtitkár úr biztosan emlékszik rá, hogy nemrég szó volt arról, hogy a felnőttpelenka, illetve az egyéb orvosi segédeszközök ára hogyan alakul. Ez egy nagyon komplex kérdés véleményem szerint, és kétségtelen, hogy a gyártók sokszor kartellmódszerekkel próbálják ezt a piacot befolyásolni, és nem valódi árképzés van. Tehát ebben megértem, tudom, hogy nem önnel levelezek, hanem a parlamenti osztállyal, de amit a parlamenti osztállyal leveleztem ez ügyben... (Rétvári Bence: Ő vonta vissza a tb-igényét.) Nyomjon gombot, annyira boldog lennék, ha megtenné! (Rétvári Bence: Megírtam írásban.) Az írás, olvasás is megy, de így szóban mégiscsak... Ez nem egy írásos formula, ahol mi most vagyunk. Tehát az a helyzet, hogy én ezt értem, de azért ne tegyünk úgy, mintha az ne lenne egy súlyos probléma, hogy mondjuk, felnőttpelenkát vagy mondjuk, kanült nem tudnak venni sem az intézmények és most már lassan a családok sem. Az, hogy a Vaterán kanült árulnak emberek ma Magyarországon, azért mutatja a drámai helyzetét annak, ami van az ilyen jellegű családokban. Egyszerűen nincsen anyagi forrásuk, azért, mert a gyermekek otthongondozási díján - ami egy pozitív előrelépés - túlmenően a többi támogatási forma nemhogy az inflációt nem követi, semmit nem követ. A fogyatékossággal élőknek van még egy speciális helyzete, és itt fogom elmondani az Európai Unió-kritikus két mondatomat, hogy bár kétségtelenül, ha azt mondanák, hogy a kitagolás mint irányelv nem egy tökéletes dolog, és sokszor olyan eseteket eredményez, amik a való élettel ellentétesek, főleg amikor, mondjuk, 30 fogyatékossággal élő emberre van kettő vagy három gondozó, kétségtelenül nem lehet a kitagolást... Én láttam olyan intézményt, államtitkár úr, ahol meg volt építve a kitagolási EU-s projektre a 17 fős lakóotthon, amit megnyitottak, majd másnap kulcsra bezárta az intézményvezető, majd otthagyta, mert nem volt szakember, akivel feltöltse. Tehát ebből a szempontból ez a magyar realitással egy jelenleg ellentétes EU-s irányelv. De az EU-s irányelv abból a szempontból pedig azért pozitív, hogy arra utal, hogy minden embernek a saját képességeihez méltóan adjuk meg az önálló életre a lehetőséget. És most már olyan állapotban van ez az állami intézményrendszer, hogy ezt nem tudja megadni, és ezt nem tudja az állami intézményrendszer helyett megadni az önkormányzat vagy a család, mert ez egy nagyon speciális területe a szociális ellátórendszernek. Az egyházi intézményekben nagyon sok pozitívumot lehet látni. Majd egy külön felszólalásban lesz lehetőségünk még kitérni arra, hogy az 1,8-szoros egyházi normatíva az államihoz képest, bár hiába szoktunk arról is levelezni, hogy a vatikáni szerződésből következik, mégiscsak igazságtalanságot okoz az ellátórendszerben. Nincs egy előfinanszírozás, mert onnan lehet látni, hogy több pénzből gazdálkodnak, mint az állami intézmények, tehát mivel a két összeg nem egyenlő, ebből adódóan a finanszírozás nem egyenlő. De azért