Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP):

574 Sokszor elmondják azt, hogy aki akar, az tud munkát találni. Ez azért ennél egy kicsit bonyolultabb. Számos tanulmány van arról, hogy a munka keresése is maga egy munka, tehát hogy ehhez is kell valamilyen szociális biztonságnak meglennie. Amikor pedig azt mondják, hogy kisegítő szerepbe viszik az államot, akkor teljesen egyértelmű az, hogy ezt a szociális biztonságot nem teremtik meg, ami alap lenne ahhoz, hogy valaki egyről a kettőre, a kettőről a háromra, a háromról a négyre jusson, tehát esélyt teremtenénk arra, hogy egy jobb életet tudjon élni. Az a helyzet, hogy ez az, amire kellene válaszolni, hogy ez a törvényjavaslat hogyan rakja azt össze, hogy ez az esélyteremtés megtörténjen, hogyan járul hozzá ahhoz, hogy ebben a társadalomban az emberek jobban éljenek. Egy demokráciában az lenne az állam feladata, az a közösségünk feladata, és nekünk, parlamenti képviselőknek is az a feladatunk, hogy olyan törvényeket hozzunk, amitől egyébként minél több embernek minél jobb lesz, ilyen egyszerűen. Nyilván vannak érdekellentétek, és ezeket egyébként kezelni is kell, de ez a törvény nem az érdekellentéteket kezeli, hanem azt csinálja, hogy egy adott társadalmi csoporttól egyszerűen elveszi a lehetőséget arra, hogy jobban éljen, hogy előre tudjon menni. Úgyhogy én azt szeretném kérni... (Rétvári Bence: Kitől? Kitől veszi el?) Az esélyteremtés lehetőségét veszi el, azt veszi el, hogy az állam azt a feladatát beteljesítse, hogy azoknak az embereknek, akik mondjuk, egy Baranya megyei kistelepülésre születtek, és a szüleik nem olyan jó anyagi körülmények között élnek, az életben tovább és tovább juthassanak. Mondok egy példát: a KSH adatai szerint például nincsen lényegi különbség azok között, akik 35 év alattiak és dolgoznak, és azok között, akik 35 év alattiak és nem dolgoznak, hogy van-e önálló lakhatásuk. Az egyik szám 68 százalék, a másik 70 százalék. Tehát az, hogy 35 év alatt valaki önálló lakhatáshoz jusson, abban az számít igazából leginkább, hogy ki mit örökölt a felmenőitől. És ez egy probléma, merthogy annak kellene számítani, hogy ki milyen képességgel rendelkezik, ki milyen tudással rendelkezik ahhoz, hogy mennyire tud előrehaladni az életben. Az önálló lakás pedig egyébként annak az alapfeltétele, hogy valaki egyébként jobban tudjon előrehaladni az életben. (14.50) Nyilván, akinek a fizetése 70 százalékát vagy akár 40 százalékát kell lakbérre költenie, az kevesebbet tud más célokra költeni, és ez akadályozza azt, hogy mondjuk, ő továbbképezze magát akár, hogy előremenetelt érjen el az életében. Erről szól ez a fajta esélyteremtés, hogy az állam kiegyenlíti ezeket a hiátusokat (Rétvári Bence: Ezt hívják CSOK-nak!), és törekszik arra, hogy ne az számítson az életben, hogy ki mit kapott egyébként a szüleitől, hogy ki mit örökölt, hanem az számítson az életben, hogy milyen tudással rendelkezik. Amikor iszonyatos társadalmi különbségek vannak, és ha Magyarországon megnézzük a régiós átlagbéreket akár, vagy megnézzük egyébként, mondjuk, azt, hogy mennyi a várható élettartam, ha Budapesten nézzük meg, hogy a XII. kerület és a VIII. kerület között tíz év a várható élettartam-különbség, akkor azért az államnak van szerepe abban, hogy belépjen. Nekem józsefvárosi meg ferencvárosi képviselőként pedig eredendően érdekem a választóim képviseletében, hogy szóvá tegyem azt, hogy ezt az esélyteremtést el kell végezni, mert amikor azt látjuk, hogy mondjuk, a Magdolna utca és a Fény utca között mekkora különbség van, akkor azért látni kell azt, hogy itt vannak társadalmi különbségek Magyarországon. Az államnak pedig feladata az, hogy ezeket a társadalmi különbségeket csökkentse. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként Szabó Szabolcs képviselő úr, Momentum. Parancsoljon! SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Én is csatlakoznék a „Hollik képviselő úr és a neoliberálisok”-hoz, mert ma ilyen számok ismertetése lesz a feladatom, úgy látszik. Azt már említettem, hogy Magyarországon 2010-ben, tehát amikor a fideszesek átvették a kormányzást, a GDP 21,8 százalékát fordítottuk szociális védelmi kiadásokra. Ez a legutóbbi, legfrissebb adatok szerint 18,1 százalékra csökkent, tehát majdnem 4 százalékkal csökkent. Miközben például Margaret Thatcher időszakában, akire mindenki úgy emlékszik, hogy visszavágta a mindenféle szociális védelmi kiadásokat, GDP-arányosan ez arra volt csak elég, hogy szinten tartsa. 1980-ban az Egyesült Királyságban ez 17,7 százalék volt, 1990-ben 17,3. Tehát a szinten tartásra ott mindenki úgy emlékszik, hogy az egy visszavágás volt. Nálunk a 4 százalékos csökkenésről azt akarják nekünk elmondani, hogy az meg fejlődés és osztogatás. Ez valójában a számokból is látszik, hogy nem igaz, úgy is fogalmazhatnánk Madáchot idézve, hogy önök azt üzenik a választóknak, hogy „nem adhatnak mást, csak mi lényegük”. Csak zárójelben megjegyezném egyébként, hogy ezt Lucifer mondja az angyalok karának. (Taps a DK és az LMP soraiban.) ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Kanász-Nagy Máté képviselő úr, az LMP frakciójából. Parancsoljon! KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Hollik István sajnos nincs itt, úgyhogy „Hollik István és a neoliberálisok II.” című felszólalásomat most elhalasztom. Viszont Rétvári Bence államtitkárhoz lenne egy kérdésem, már órák óta motoszkál bennem. Most akkor tulajdonképpen mi lesz? Tehát itt folyamatosan tagadják a mi érveinket, hogy itt nem is épül le a szociális háló, nem is vesznek vissza, nem is költenek keveset, miközben itt Szabó Szabolccsal valóban hoztuk a számokat, hogy de kevesebbet költenek a KSH szerint is. De akkor még egyszer: tehát ez a törvénymódosítás, hogy a magyar állam az ötödik helyre kerül, és első az egyén, akkor ebből mi fog következni? Tehát ez csak egy