Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

561 jelenti, már kigazdálkodhatatlanok lesznek, és ezért próbálják meg megoldani, hogyan lehet több pénzt elkérni ezektől az emberektől. Amúgy persze lehet arról beszélni, hogy a 80 százalékos szabály helyett térjünk el egy más típusú rendszerre, vannak más országok, ahol más létezik, ebben szerintem lehet egy értelmes vitát folytatni, de az még mindig az állami ellátórendszer keretein belül van, annak az állami ellátórendszernek a keretein belül, ami önök szerint csak az utolsó megoldás. Magyarországon ez nem az utolsó megoldás, ez az egyetlen megoldás, nincs más megoldása ennek, mint állami intézményrendszerben. Az egyházi intézményrendszerről még annyit, hogy nagyon jó dolog, ha az egyházak átveszik az idősgondozási feladatokat, nagyon sok idős embernek erre van igénye is, meg nagyon sok olyan intézményben voltam, ahol ezt nagyon színvonalasan, nagyon jól csinálják. De van egy belső bérverseny is, az egyházi intézmények legalább 10 százalékkal többet tudnak fizetni, mint az állami intézményrendszerben a szociális szektorban dolgozóknak, ezért mennek el részben oda, mennek el részben az egészségügybe, ezért nem marad az állami intézményrendszerben szociális dolgozó. Igazából mindegy már, hogy mit írnak egy törvénybe, hogy az állami szintje a szociális rendszernek hányadik lépcsőfok, ha egyszerűen nem marad ember, aki ezt véghez vigye. (13.30) Még egy nagyon fontos dolog - és erről szerintem azért nem beszélünk, mert mindig leírják, hogy így család, úgy a család -, hogy vannak Magyarországon olyan idős emberek, akiknek nincs gyermekük, és mondjuk, nem házasodtak, és nem úgy élték az életüket, ahogy azt Rétvári Bence elképzeli. Nekik ugyanúgy joguk van ahhoz, hogy a befizetett szociális hozzájárulás meg adójuk után méltó időskoruk legyen. És nem gondolom, hogy az a kormányzat feladata, hogy egy törvényben vagy egy törvény indoklásában elmondják nekik, hogy nem jó minőségben élték az életüket, és különben is másképp kellett volna csinálni a dolgokat a hetvenes években. Leéltek egy elég nehéz évszázadban egy elég hosszú életet, és az a helyzet, hogy annyi a feladatunk, hogy nekik méltó időskort biztosítsunk, nem pedig az, hogy kioktassuk őket arról, hogy mi a helyes élet. Amúgy az is egy érdekes kérdés, hogy lehet beszélni persze a családról, de egyszer el lehet menni egy idősotthonba, és megkérdezni, mondjuk, az intézményvezetőt, hogy a bentlakóknak hány százalékát látogatják rendszeresen és hány százalékát nem. És értem, hogy ezt nem egy törvényben fogjuk megoldani, és ez egy sokkal személyesebb dolog, de sajnos akkor sem lehet állami feladaton kívül megoldani az idősgondozást, ha valaki amúgy tisztességben fölnevelt két gyereket, mert lehet, hogy az egyik Németországban él, mert oda ment dolgozni, a másik pedig Győrbe házasodott. Úgy összességében, én azt gondolom, hogy ez egy olyan, az egész törvényjavaslat szociális része olyan, ami szól sok mindenről, hogy kinek milyen vágyálmai vannak, hogy mit gondol ideológiailag a világról, arról,ami Magyarországon például az idősgondozásban valójában folyik, arról egyáltalán nem szól. Arról nem szól, hogy most egy idősotthonban milyen valódi nehézségek vannak. Arról nem szól, hogy miért van az, hogy egyre rosszabb állapotú idős emberek kerülnek be ezekbe az idősotthonokba. Arról nem szól, hogy miért van az, hogy egyedül meg ketten maradnak éjszakára nővérek. Arról sem szól, hogy milyen volt például a Covid alatt egy idős embernek, amikor tulajdonképpen nagyon kevés segítséget kapott, és utána még rosszabbul került be, és milyen rossz lesz neki, ha most már a nappali ellátás is meg fog szűnni alóla. Úgyhogy a lehető legrosszabb pillanatban van ez a törvényjavaslat amúgy, a legérzéketlenebb pillanatban. Szerintem egy teljesen a világ valódi lététől eltérő, ideológiai társadalommérnökösködés van benne, és ráadásul semmilyen olyan valós problémát nem old meg, amit meg kéne oldania. Az idős emberek nagy része azért vágyik arra, hogy valami olyan jellegű támogatást kapjon, ami azon túlmutat, hogy egy okosórán néha kommunikálnak vele. Lehet, hogy egy jó rendszer ez az okosóra, de talán az okosóra helyett, ha lenne neki fizetett segítsége, ha lenne olyan ember, akit megfizetünk azért, hogy vele foglalkozzon, az többet jelent. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a rövid bevezetőt a mai hozzászólásomban az idősgondozásról, és remélhetőleg a következő körökben még tudunk vitatkozni a fogyatékosságról is. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Mivel kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, megnyitom a következő kört. Elsőnek Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így a vita elején, közepén fontosnak tartom leszögezni azt, hogy nekem alapvetően tetszik az, ha megpróbáljuk körülhatárolni a család felelősségét, és az is tetszik, ha ez egy konzervatív életérzéssel találkozik. A problémám az, hogy ebből a javaslatcsomagból inkább egyfajta neoliberális kegyetlenség süt, és az látszik visszaköszönni. Mert látom én, hogy bár a Fidesz régen azért barátkozott a liberális modellel, ami a szociális biztonságot és ellátást illeti - azt szerencsére elengedte -, most a konzervatív modellnek valami teljes mértékű félreértelmezésével próbálkozik. Hiszen az, hogy bizonyos ellátási formákat, segítséget nem alanyi jogon biztosít, vagy igyekszik az alanyi jogúakból visszatáncolni, és ezt más szervezetekre bízni, ez még vitaképes lehetne, ha azokat a más szervezeteket - jelesül az egyházakat, a családot - nem véreztette volna ki abból a szempontból, hogy nincsenek erőforrásaik ellátni ezeket a feladatokat.