Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 25. kedd - 32. szám - A cselekvő fogyasztóvédelem érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

500 lehetőségeket magában rejtő bizottság lett volna, hogyha a Fidesz-KDNP megtartja. Sajnos nem tartotta meg, ugye, beolvasztotta ezt a gazdasági, mondhatjuk úgy, megabizottságba, és itt a legjobb szándék ellenére sem juthat akkora figyelem erre a területre, mint a bizottsági struktúrában abban az esetben, amikor önálló bizottsága volt a fogyasztóvédelemnek. Emlékezzünk vissza, államtitkár úr, azt hiszem, akkor ott volt, amikor a devizahitelezést kivizsgáló, alapvetően igazságügyi bizottsági folyamatnak a fogyasztóvédelmi bizottság is részese volt. Ott azért születtek olyan megállapítások a devizahitelezés ügyében, amelyek a mai napig a szakirodalom tárgyát és részét képezik. Jelentsük ki erről a javaslatról, hogy amikor irányelvekről van szó és átültetési kötelezettségről, az ember mindig fázik egy picit, mert az az életérzés jár át bennünket, hogy adott esetben ha a magyar jogalkotó rendezte volna ezeket a területeket az utolsó részig, akkor nem biztos, hogy szükség lenne arra a fajta lekövető magatartásra, amelynek a lényege az, hogy születik egy irányelv, születik egy európai uniós valamilyen elképzelés, amit bizonyos határidővel a jogalkotónak tetsző módon át kell ültetni a magyar jogrendbe, ha ez nem történik meg, akkor jönnek a szankciós lehetőségek, és a kötelező hatály akkor áll elő. A helyzet az, hogy itt most a jogalkotó úgy döntött, hogy ezen az úton, ahogy előttünk fekszik az asztalon, megpróbálja átültetni ezeket a rendelkezéseket. Nézzük, hogy mi az, amiben egyetértünk! Engem még a fogyasztókat érintő vélt adminisztrációs többletteher sem zavar annyira az életszerű esetekben. Tehát ha egy parfüm hibás, akkor biztos, hogy nem a hatóságnál kezdem, hanem reklamálok először annál, akitől vásároltam, de képviselőtársam nem erre az esetre gondolt, értettem. Viszont nem önmagában azzal van bajom, hogy a fogyasztónak vagy a polgárnak meg kell keresnie az érintett kereskedőt vagy a másik felet, akivel jogvitában áll vagy fog állni, és egyébként a kollektív fellépés lehetősége, ha hamarabb dolgozza ki a kormány, nagyon-nagyon jól jött volna bizonyos, főleg pénzügyi fogyasztóvédelmi jellegű esetekben. Megint csak vissza kell utalnom a devizahitelezésre: akkor nem bátorította a kormány annyira a kollektív fellépést fogyasztóvédelmi ügyekben. Akkoriban mit bátorított a kormány? Azt, hogy lehetőleg ne egyéni érdekérvényesítéssel lepjék el a bíróságokat az ügyfelek, hanem lehetőleg innen föntről mondják meg nekik, hogy hogyan és miként lehet jogvitát orvosolni. Tehát furcsa, hogy a kormány üléspontja mennyire meghatározza az álláspontját. Ha el akar mismásolni egy helyzetet, mint a devizahitelezést, akkor nem szeretné az egyéni jogérvényesítést támogatni, ilyen esetekben a fogyasztóvédelem kapcsán uniós direktíva, irányelv nyomán pedig szeretné. De fogadjuk el, most, ebben az esetben szerintem a kollektív fellépés megkönnyítése egy helyes megközelítés, és én úgy gondolom, hogy ezt támogatnunk kell. Szóba került itt ugyanakkor az ellenzéki képviselőtársakat elbizonytalanító faktorok összessége, jellemzően az, hogy elnagyolt a javaslat itt-ott, az indoklása hiányos, és bizonyos kérdésekre nem ad gyakorlati, életszerű választ. Itt azt látjuk, hogy valóban, ha leültek ezekkel a szervezetekkel - és államtitkár úr, jó, hogy ezt megtették, mind a Fogyasztóvédelmi Kerekasztal, mind a tanács tekintetében -, hát, feltételezem, hogy itt készültek hatástanulmányok, háttéranyagok, tehát valamilyen dokumentumot, feltételezem, hogy kaptak. Államtitkár úr most nem válaszol erre, de azért egy biccentéssel tiszteljen meg bennünket. Én úgy vettem le, hogy igen. (12.30) Államtitkár úr, van egy olyan, hogy jogalkotásról szóló törvény. Az önök számára nem lehetőség az, hogy egy hatástanulmányt megosszanak az összes országgyűlési képviselővel, államtitkár úr, törvény kötelezi önöket erre. Az, hogy sorozatosan nem tartják be ezt, nem jelenti, hogy ez egy opcionális jótétemény, amit önök megtehetnek. Sokkal hatékonyabban tudnánk most vitatkozni egymással, ha adott esetben az érintett szervezetekhez, ahol politikai hang is megjelenik, mondjuk, meghívnák az ellenzéki képviselőket. Szerintem termékeny vitákat lehetne folytatni, ebben az esetben biztos, hogy lehetne nagyjából politikamentesen. Másrészt pedig az érintett hatástanulmányok megosztásával ennek a vitának a méregfogát kihúzhattuk volna, értelmezési vita nem lenne közöttünk jogkérdések mentén, hanem alapvetően a politikai irányvonalak, a megoldási javaslatok között tudnánk szelektálni és vitatkozni. Sajnos ez nem történt meg. De felhívnám a figyelmüket arra, hogy önöknek kötelezettségük lenne, nem a mi munkánkat, hanem a parlament munkáját segíteni ezzel, mert rengeteg teendőnk van ezen a területen. Nagyon örülök, hogy a gyermekek védelme szóba került, és majd államtitkár úr felvezetőjének egy-két kiszólására engedelmével kitérnék, nem szétfeszítve a vitánk kereteit. Abban egyetértünk, és egyébként az Alaptörvény is kötelezi a jogalkotót erre, hogy a sérülékeny csoportok, idősek, nyugdíjasok, gyermekek, a családok - a család is ideértendő, nagyon fontos kiemelni - extra védelmet kell hogy élvezzenek, mert nyilván a megtévesztések áldozatai a fogyasztóvédelem területén jellemzően az idősek és a gyermekek szoktak, tudnak lenni. Éppen ezért abajgattam évekig önöket, hogy a fogyasztói csoportok betiltását ugyan szíveskedjenek elrendelni. Ez sem történt meg, csak a jövőre vonatkozó módon, de legalább foglalkoztunk a témával. Itt viszont gyakorlati kérdéseim lennének, államtitkár úr, és bízom benne, hogy ezekre tudunk válaszokat találni. Mi a helyzet, mondjuk, az Elf Barral? Volt önöknek egy nagyon részletes, a közéletben megjelenített vitája erről. Itt abszolút gyermekvédelemről beszélünk. Azt látom, és attól félek, hogy önök nem feltétlenül tudták hatékonyan megérteni a digitális kor kihívásait, hanem alapvetően adózási kérdést csináltak egy olyan kérdésből,