Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 5. szerda - 29. szám - Az ülésnap megnyitása - „Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2021” címmel benyújtott beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

299 Dr. Hegedüs Lajos, az egyesület elnöke így nyilatkozott: „Év végéig még elvergődünk valahogy, utána nincs tovább. A magyar állam összességében átlagosan a normatív támogatás 70 százalékát biztosítja, de ezt is csak a korábbi energiaárakkal számolva, miközben kizárólag egyébként állami közfeladatokat látunk el.” Ha nem történik hathatós állami beavatkozás, akkor újra meg kell kérdeznem, milyen borzalmas esetleírásokkal találkozunk majd jövőre meg azt követően az ilyen biztosi, ombudsmani beszámolókban, illetve az intézmények vezetői részéről történő beszámolókban. Az idősek jogainak védelme kapcsán hasonló kínzó kérdéseket tudunk feltenni. Bár most Somogy megyei példát hoztam ide, ugyanakkor minden megye minden városának minden szociális intézménye hasonló problémákkal és hasonló kilátástalansággal küzd, arról már nem is beszélve, hogy a mostoha körülmények miatti szakdolgozói hiány, valamint a fluktuáció ezen a területen is igen súlyosan érezteti a hatását. Tisztelt Kormánypárti Hölgyek, Urak! Azalapvető jogok biztosa évről évre megküldheti a beszámolóját, de az önök hozzáállásának radikális megváltoztatása nélkül nem fogunk egyről a kettőre jutni. De hogy ne érhessen az a vád minket, hogy csak kritizálunk, konstruktív hozzáállásunkat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyetlen ellenzéki párt voltunk, amelyik a valóságból kiindulva támogatta az iskolaőri rendszer bevezetését. Emlékezzünk, és mondjuk ki őszintén, többek részéről bizony óriási hisztéria övezte ezt az egész ügyet. A normalitás, a józan ész talaján állva mi azt mondtuk, hogy bizony szükség lehet a rendszer bevezetésére, annak indokoltsága megalapozott. Sokan iszonyatos jogsértéseket vizionáltak, és farkast kiáltottak akkor is, amikor nem kellett volna egyébként. A biztosi beszámoló minket, a Jobbik álláspontját igazolja, idézem: „Az iskolaőri beszámolókból egyértelműen az szűrhető le, hogy a tanulók megbarátkoztak az iskolaőri jelenléttel, bátran fordulnak kérdéseikkel, kéréseikkel az iskolaőrökhöz, akik a tőlük elvárható szinten rendelkezésre is állnak.” A beszámolónak a munkavállalókat, különösen a gyermekeket vállalni merő nőket érintő diszkriminációs esetei jól rávilágítanak arra, hogy a valóban családbarát szemlélet elterjedéséért még rengeteget kell tenni hazánkban. És ha van valóban „nemzeti” jelzővel illethető feladat, akkor egy ilyen, évtizedek óta hanyatló demográfiai pályán lévő társadalom esetében ez az. A Jobbik tudatában van a népességfogyás veszedelmének, a leghatározottabban tudja üdvözölni a biztos úr ilyesféle észrevételeit, mint amit az előbb is említettem tőle. Hiszünk a Széchenyinek tulajdonított mondás igazában is, amely szerint egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik, ezért nem tudjuk elfogadni azokat a helyzeteket, hogy a megfelelő fejlesztő szakemberek hiánya miatt kerüljenek gyermekek, diákok hátrányos helyzetbe. Tisztelt Képviselőtársaim! A roppant komplex tevékenységi rendszert átfogó beszámoló mögött álló munkát a Jobbik frakciójának nevében köszönöm, miként pedig azt a felszólalásom elején is jeleztem, azt el fogjuk fogadni. Önnek, helyetteseinek és az egész hivatalának a jövőbeli munkájához pedig jó egészséget és kitartást kívánok. ELNÖK: Most a Mi Hazánk képviselőcsoportjának vezérszónoka, Dócs Dávid képviselő úr következik. Megadom a szót. Parancsoljon! DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! A biztos urat megkímélném a személyeskedéstől, hiszen a baloldalról már kapott épp eleget. Köszönjük szépen az alapos, csaknem 200 oldalas, szép, színes beszámolót és az elvégzett munkájukat. Hallgattuk más politikai közösségek képviselőitől, hogy milyen véleménnyel vannak erről a beszámolóról, mindenki más oldalról közelítette meg a témát, ezt magam is így fogom tenni. Van miből csemegézni, ezért én most megpróbálok egypár szegmenst kiragadni és a gyakorlati oldalát bemutatni, összevetni azzal, hogy minek kéne megvalósulni, és mi a lesújtó valóság. A leírtak szerint az alapvető emberi jogok olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, az élelemhez, neveléshez és munkához való jog. Nos, tekintve a mostani helyzetet, elmondható, hogy ezek az alapjogok épp most esnek kútba, hiszen láttuk, hogy hogyan korlátozták a szabadságunkat, hogyan zártak be minket az elmúlt két évben; láttuk, hogy hogyan tiporják hazánkban büntetlenül a globális közösségi felületek a vélemény szabadságát, hogyan avatkoznak bele a társadalom formálásába és a választások befolyásolásába. Láthattuk, hogy a törvény előtt mégsem mindenki egyenlő, hiszen vannak jelenleg is meghurcolt, áldozat nélküli, terroristának titulált hazafiak rács mögött, és vannak az államnak temérdek kárt okozó politikus- és gazdasági bűnözők még mindig szabadlábon. Láthatjuk, hogy a magyar gazdaság mégsem válságálló, sőt ez a gazdaság nem is igazán magyar, sőt egyre inkább szembesülünk a sebezhetőségünkkel, a kiszolgáltatottságunkkal, aminek a hatására az állampolgárok is egyre kiszolgáltatottabbak lesznek, és ezzel egyidejűleg egyre inkább csorbulnak az alapvető jogaik is. Munkához még van joguk a munkavállalóknak, de tisztes megélhetést biztosító keresethez már egyre kevésbé, mint ahogy méltóságteljes élethez sincs, hiszen lassan sem élelemre, sem rezsire nem lesz pénzük. Idézem: „Az emberi jogok második nemzedékéhez tartozó jogokhoz sorolhatók a gazdasági, szociális és kulturális jogok, melyek pozitív jellegűek, vagyis az állam csak pozitív tevéssel valósíthatja meg azokat.” Az állami beavatkozás,