Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. december 6. kedd - 44. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ELNÖK: - GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK):
1874 A most keresztülvert törvénycsomag alapján a betegek a kórházi ápolási osztályokról, köznapi nevükön az elfekvőkből, az úgynevezett szakápolási központokhoz kerülnének. Ahogy az előbb is mondtam, ez akár elfogadható is lenne. Ugyan sok szó, sőt talán egyetlen szó sem esik a törvénymódosításban arról, de ezért az ellátásért bizony majd vastagon fizetni kell; hogy mennyit, arról viszont tapintatosan hallgatnak, államtitkár úr. Sőt, egyelőre még azt sem igazán lehet tudni, hogy hol lesznek ezek a központok. Ahhoz viszont, hogy az évente óvatos becslés szerint is 5-6 ezer beteget szakszerűen és az ápolási igényüknek megfelelően tudjanak ellátni, már most készen kellene lenni, de legalábbis el kellett volna kezdeni a szociális otthonok fejlesztését, és rendezni a szociális szférában dolgozók bérét, és bizony tudjuk ezt nagyon jól, megsokszorozni ezek számát. Ezekből a kritériumokból azonban semmit nem látunk, nem érzékelünk, holott napokon belül élesben is elindul a minden előkészítést nélkülöző új rendszer. Annyira nem látunk, hogy nemhogy a fejlesztések nem történtek meg, de a szociális intézmények többségéből, államtitkár úr - lehet, hogy most meglepőt mondok -, a brutális orbáni infláció és az elszabadult vágtató rezsiárak miatt a jelenlegi ellátásból is hiányzik minimum 30 ezer ember, és ezek az intézmények most éppen az életükért küzdenek. És bőven sanszos, ismerve az Orbán-kurzus gyakorlatát, hogy amihez hozzáférnek, azt vagy ellopják, vagy elrontják, így a rendszerből kikerülő, aránylag tőkeerős betegek sem kapnak majd megfelelő ellátást; akinek pedig nincsen pénze, az valószínűleg ott fog valahol meghalni az árok partján. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.) ELNÖK: Sebők Éva képviselő asszony következik, a Momentum frakciójából. Parancsoljon, képviselő asszony. SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindenhez hozzá kellene nyúlni az egészségügy területén. De mégis mi az, ami elvárásként fogalmazódik meg bennünk, hogy mire lenne szükség? Egy olyan egészségügyi reformra lenne szükség, aminek a következtében megszűnik vagy legalább visszaszorul a szülészeti erőszak; ami megszünteti az igényt a Pozsonyba és Bécsbe irányuló meddőségturizmusra; amely biztosítaná minden magyar ember számára, hogy ha az élete végéhez közeledik, az méltóságban történjen meg, így megfelelő palliatív és hospice-ellátást biztosít minden magyar ember számára; ahol a várólisták rövidülnek; ahol az orvosok és egészségügyi dolgozók élete fenntartható, és a munka és a magánélet egyensúlya biztosított; ahol jó egészségügyi dolgozónak lenni. Olyan egészségügyi ellátásra van szükség, és abba az irányba kellene elmozdulni, ahol a betegségek komplexen kezelve vannak, ahol a prevenció kiemelt ügy. Az a reform, amit önök behoztak, ezek közül egyiket sem biztosítja. Ellenben amit biztosít, az az, hogy az állam még rosszabb munkáltatója lesz az egészségügyi dolgozóknak; és biztosítja azt, hogy azoknak a magyar embereknek, akik a legnehezebb helyzetben vannak, krónikus betegként vagy az életük végén életvégi ellátásra szorulva még rosszabb legyen a helyzete; hogy az ő hozzátartozóiknak az érzelmi teher mellett egyre több fizikális teher is jusson. Mindenesetre én szeretnék államtitkár úrnak gratulálni, mert úgy látszik, hogy ebbe az utóbbiba nem ön fog belebukni, hanem egy másik államtitkártársa, merthogy ebbe valaki politikailag bele fog bukni, az egészen biztos. Az önök által behozott törvény semmit sem biztosított, ami ezeket a problémákat megoldaná; nem lesz tőle sem több erőforrás az egészségügyben, sem több orvos, illetőleg egészségügyi szakdolgozó. (14.10) Továbbra sem biztosítja azt, hogy érdemben utódlási tervek kerülhessenek kidolgozásra az egészségügyben; továbbra sem biztosítja azt, hogy egy kórházigazgatónak tudnia kelljen, hogy mikor hány dolgozó munkájára számíthat; továbbra sem biztosítja azt, hogy a betegjogok érvényesülni tudjanak. Mindezek következtében értelemszerűen a Momentum frakciója nem tudja támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK: A következő hozzászóló Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony, a DK frakciójából. Megadom a szót, parancsoljon! GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyelőre, még mielőtt belekezdenék a konkrét témába, nagyon meglepő számomra, hogy Komáromi Zoltánnak, a Népjóléti Bizottság kisebbségi véleményét elmondó képviselőnek összesen három perce van. Én úgy emlékszem, hogy a házszabálynak erre másfajta rendelkezése van, és az is - ne haragudjanak, tisztelt fideszes többség - elképesztő, hogy egy ilyen fontos törvény vitájánál nincs módja a vitában reagálni az ellenzéknek még kétpercesekben sem. (Dr. Répássy Róbert: Második olvasatos vita.) Azt meg államtitkár úrtól szerettem volna kérni - de hát, ugye, hallottam, hogy csak a vita végén kíván hozzászólni -, hogy az nem igazán vita ám, amikor egyoldalúan az emberek elmondják a véleményüket, és utána, amikor már nincs módjuk az államtitkár válaszára reagálni, akkor ott vége is van az egésznek. Gyorsan szeretnék négy dologról beszélni, mert azt szeretném, hogy maradjon Komáromi képviselő úrnak még ideje, ha már a fideszes többség ilyen szűkmarkúan mérte itt ki erre a fontos törvényre az időt.
