Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. december 6. kedd - 44. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK:
1875 Az első megállapításom az, hogy egy nagyon hosszú plenáris vitában, nagyon hosszú népjóléti bizottsági vitában, illetve a Törvényalkotási Bizottság vitájában elmondta az ellenzék a nagyon komoly fenntartásait, és semmiféle garanciát nem kaptunk ezekre a felmerült aggályokra, hogy ezt valamilyen formában az állam, a kormány meg kívánná oldani. Államtitkár úr többször mondta, hogy majd a Törvényalkotási Bizottság elé behozzák a nagy megoldót, a nagy megoldó módosító indítványt; no, ez nem sikerült. Azt gondolom, hogy nem lehet amellett szótlanul elmenni, hogy a szociális felelősség hierarchiájában az állam legutoljára teszi magát. Nem volt itt államtitkár úr, reggel a napirend előtti felszólalásomra Rétvári államtitkár úr azt válaszolta, hogy az állam mindenkinek mindent megad, mindenkiért jótáll. Azt gondolom, hogy amikor adót fizetünk, amit az állam szed be, akkor igenis a szociális ellátásokért elsősorban az államnak kell jótállnia, hiszen az állampolgárok ezért fizetik az adókat. Aradszki képviselő úr többségi előadóként azt mondta, hogy a MOK javaslatai bekerültek ebbe a TAB-módosítóba. Aztán utána kiderült, hogy mégsem kerültek be. Ha ön szerint ezek mind bekerültek, kérdezem én: miért van az, hogy a MOK egy belső felmérésben az orvosok tiltakozási hajlandóságát méri fel? Ha itt minden olyan tökéletes lenne, minden szuper lenne, és a MOK-kal meg tudtak volna állapodni, akkor nyilván erre nem lenne szükség. És a végére, államtitkár úr, muszáj néhány mondatot erről mondanom. Azt gondolom, hogy arra sem adott megnyugtató választ, merthogy erről sincsen módosító javaslat beadva a tisztelt Ház elé a törvényhez, hogy a szakrendelőkkel mi lesz. Értem én, hogy a szakrendelők esetében is - háromszor meghallgattam öntől, negyedszerre is meg fogom - csak adatszolgáltatást akarnak végezni, és fel akarják mérni a szakrendelők helyzetét. Államtitkár Úr! Még a fideszes képviselők is megszavazták a Fővárosi Közgyűlés ülésén, hogy ne vegyék el azoktól az önkormányzatoktól, amelyek jó gazdái ezeknek a szakrendelőknek, ezeket a szakrendelőket. Egy személyes példát hadd mondjak a végére, mert nem volt a háromszori találkozásunk során módom ezt elmondani. A XVII. kerület az egyik olyan kerület, hogy ahol mindig is a Bajcsy Kórházhoz tartozott a szakrendelő. Tudja, melyik a leglepukkantabb, a leglepusztultabb szakrendelő ma Budapesten? A XVII. kerületi szakrendelő. Én azt gondolom, hogy sokkal jobb helyen vannak ezek az önkormányzatoknál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót a következő hozzászólónknak, szeretnék reagálni a képviselő asszony időkeretekkel kapcsolatos észrevételére. A házszabály rendelkezik arról, hogy ezekben a vitákban mekkora időkerete van az egyes bizottsági előadóknak. A Törvényalkotási Bizottság által kijelölt előadó szólal fel először a házszabály 47. § (2) bekezdése alapján. A TAB-nak összesen 15 perc áll rendelkezésére úgy, hogy a többségi vélemény ismertetésére ebből nyolc perc, a kisebbségi vélemény ismertetésére hét perc. Komáromi képviselő úr a Népjóléti Bizottság mint kijelölt bizottság kisebbségi véleményét mondta el, és erről is rendelkezik a házszabály, hogy ekkor mennyi időkeret áll rendelkezésére. A bizottságnak összesen hat perc, olyan módon, hogy a többségi vélemény és a kisebbségi vélemény ismertetésére is három-három perc áll rendelkezésére; ez minden egyes előterjesztés esetében így van. (Gy. Németh Erzsébet: Köszönöm, megértettem!) A kétperces felszólalás pedig műfajilag nem értelmezhető egy időkeretes vita vonatkozásában. Tartalmilag természetesen nincsen annak gátja, hogy a felszólalók egymásra is reagáljanak. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Mindezt követően megadom a szót Szabadi Istvánnak, a Mi Hazánk képviselőjének. Parancsoljon! SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel vettük, hogy a Belügyminisztérium november 22-én biztosította a Mi Hazánk Mozgalom számára is azt a szakmai egyeztetést és annak a lehetőségét, hogy meg lehessen vitatni ennek a törvénymódosításnak a részleteit. A megbeszélésen elhangzottak alapján miniszter úr kérésének eleget téve pártunk észrevételeit, javaslatait, kérdéseit 11 pontban fogalmaztuk meg, amelyet írásban el is küldtünk, amelyre még nem kaptunk választ, de ezért úgy gondoltam, hogy most, ebben a lehetőségben én el is fogom mondani ezeket a 11 pontban megfogalmazott észrevételeinket. Álláspontunk szerint az egészségügyi ellátórendszer megújításáról a kormány hosszú távú egészségügyi koncepciójának, a hatástanulmányok eredményeinek és a részletszabályok ismeretében lehet felelősségteljes döntést hozni. A részletszabályokat még nem ismerjük. Ehhez képest a törvényjavaslatból kulcsfontosságú kérdések rendezése hiányzik, mint például a finanszírozás, a köz- és magánellátás viszonya. Tájékoztatást kértünk tehát arról, hogy a teljes reformcsomag miért nem egyszerre került benyújtásra az Országgyűlés elé, megismerhetők lesznek-e a hiányolt háttéranyagok. Továbbá véleményünk szerint az egészségügyi reform első és legfontosabb lépése a finanszírozás rendbetétele. A kormány az egyes egészségügyi kérdésekről szóló 1798/2019-eskormányhatározatával elrendelte az egészségügyi finanszírozási és ellátási rendszer átalakítását, még ’19. december 23-án azzal a céllal, hogy a finanszírozás valós költségekre épüljön, ami megakadályozza az adósságok újratermelődését. Tájékoztatást kértem akkor, az egyeztetésen és a vezérszónoki beszédemben is és most is, hogy a fenti kormányhatározat
