Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. december 6. kedd - 44. szám - A pénzügyi szektort érintő törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1858 DR. FAZEKAS SÁNDOR, a Törvényalkotási Bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási Bizottság 2022. december 2-án tartott ülésén megtárgyalta a T/2029. irományszámú, a pénzügyi szektort érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. (12.30) Az összegző módosító javaslatot és összegző jelentést a bizottság a házszabály 46. §-a alapján 27 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a pénzügyi közvetítőrendszer megbízható működését hivatott biztosítani, a piaci folyamatokban és körülményekben végbemenő folyamatos változásokhoz, a technikai fejlődés által támasztott követelményekhez igazodva. A pénzügyi szektorban a digitalizáció jelenti a jövőképben a legnagyobb előrelépési lehetőséget mind a szolgáltatások elérhetősége, mind az ügyfél-elégedettség javulása tekintetében. Általános és vitán felüli az a széles körű és mindent átfogó szemlélet, amely szerint az írásbeliség jogi megközelítése nem kielégítő, illetve a XXI. században komoly korlátokat hordozó, a digitális fejlődést hátráltatja, teljes mértékben versenykorlátozónak is tekinthető. A fenti akadály elhárítása érdekében a törvényjavaslat a pénzügyi közvetítőrendszerre vonatkozó szabályozás több elemének felülvizsgálatát is tartalmazza, így számos hitelintézeti, tőkepiaci, biztosítási, pénzforgalmi és önkéntes pénztári területre vonatkozó törvény, valamint a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítását foglalja magában. A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosításának elsődleges célja a refinanszírozás új modelljének szabályozása. A jelzálog-hitelintézetek elsődlegesen refinanszírozói tevékenységet végeznek, hosszú lejáratú forrásokat biztosítva a kereskedelmi bankok számára a jelzáloghitelek folyósításához. Az önálló zálogjog adásvételével és visszavásárlásával nyújtott refinanszírozás jelenleg is jól működő modelljének megtartása mellett a módosítás alternatívaként megteremti a jelzáloghitel-követelésen alapított jelzálogjog fedezete mellett történő refinanszírozás lehetőségét. A szabályozott megoldás révén a jelzáloghitelintézet nem egyedi ügyletek szintjén, hanem portfóliószinten tud refinanszírozást nyújtani. A törvényjavaslat jogharmonizációs kötelezettséget is tartalmaz, mégpedig egyrészt a megosztott főkönyvi technológián alapuló piaci infrastruktúrák kísérleti rendszeréről, valamint néhány EU-s irányelv vonatkozásában. Az elhangzottak ismeretében úgy vélem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat támogatandó. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az előterjesztő jelezte, hogy a végén kíván hozzászólni. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Gazdasági Bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretben. Megadom a szót először Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van ennek a javaslatnak egy nagyon fontos szelete, ami nem kapta meg az általános vita során a saját súlyának megfelelő figyelmet, ez pedig az ingyenes készpénzfelvételről szól és arról, ha adott esetben olyan kereskedőnél vásárolunk, amely bizonyos pénzkezelési feltételeknek megfelel, akkor a kártyás és egyéb vásárlások után készpénz-visszajuttatásról is szó lehet egy bizonyos összeghatárig. Szeretném felszólítani önöket arra, hogy gondolják át ezeket a javaslatokat. Ha már a digitális kor kihívásairól beszélnek, ez rendben van, a javaslattal önmagában nincs baj, de értetlenül állok például az előtt, hogy van ez a 150 ezer forintos készpénzfelvételi limit. Lépjünk túl azon, hogy mennyire irritálja az embert az, hogy a saját pénzéhez való hozzáférésért fizetni kell bármilyen összeghatár fölött. A normális banki gondolkodás az lenne, hogy köszönjük szépen, hogy kezelhetjük a pénzedet, nyilván, amíg nálunk tartod, addig betesszük ide-oda, kamatoztatjuk, és igyekszünk rá vigyázni, de a saját pénzed visszaszolgáltatásáért azért nem kérünk extra költséget. Némiképp tehát gyomorforgató tehát az a rendszer, amely nemcsak Magyarországon létezik, de itt csúcsosodik ki talán a legjobban. Tehát ha már hozzányúlnak ehhez, akkor ezt a 150 ezer forintos értékhatárt miért nem súlyozzák legalább a bevezetés óta tapasztalható inflációval? Ugyanabban a körben tehát ezt a 150 ezer forintos határt egy észszerű, életszerű felsőlimit-emeléssel közelebb lehetne vinni a valósághoz, nagyon sok magyar embernek a saját pénzét legalább költségektől mentesen oda lehetne juttatni. És ugyanezt gondolom a 40 ezer forintos összeghatárról is. Kicsit tájidegennek érzem belerakni. Ez persze a semminél jobb, ezt fogadjuk el, de megint csak azt látjuk, hogy egy-két év múlva ehhez biztosan hozzá kell nyúlni. Lehet, hogy érdemesebb lenne egy olyan törvényt keresztülvinni, amely inflációkövető módon, legyünk szerények és a KSH alapján szolgáltatott adatok szerint minden évben ezeket a határokat emeli. Az a különösen irritáló, hogy egy gyorskereséssel bárki megtalálhatja, hogy majdnem 11 millió bankszámlát vezettek Magyarországon, és több mint 400 ezer olyan magyar ügyfél van, aki legalább 5 ezer forintot fizet havonta számlavezetési díjra és ilyen alapkiadásokra. Nagyon-nagyon bánt engem, idegesít, sért, hogy pénzügyi szakemberek ilyenkor rendszeresen a magyar ügyfelek állítólagos tájékozatlanságára meg a pénzügyi kultúra állítólag alacsony szintjére hivatkozva mondják azt, hogy gyakorlatilag mi, ügyfelek vagyunk a nem elégséges