Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK):

1605 állami egészségügyi ellátásból önöknek köszönhetően, az önök 12 éves kétharmados kormányzásának köszönhetően. Az orvosok számának csökkenését, az üres praxisok számát sokan elmondták már, azért mégiscsak egy-két adatot ehhez is tegyünk hozzá! 8 százalékkal csökkent a háziorvosok, illetve a házi gyermekorvosok száma. Nyilván ebből mi következik? Hogy az egy orvosra jutó lakosok számának meg nőni kellett, hiszen matematikailag máshogy nem jön ki, ez 4 százalékkal nőtt egyébként az önök kormányzása idején. Mondok még néhányat: a szakképesítésük külföldön történő elismerése céljából hatósági bizonyítványt igénylők száma - ezt az adatot is ismeri biztos, államtitkár úr -, 2010-2016 között 6900 orvos kért ilyet. Államtitkár úr azt mondta a felszólalásában, hogy persze, de ezek csak a hétvégére kiugranak orvoskodni valahova külföldön, és hazajönnek utána, és mutatják ezt az adatok, de mégiscsak az van, hogy 6900 orvos akkor időszakosan mégiscsak külföldön tervezett vagy ténylegesen vállalt is munkát. Ha ennek a demográfiai összetételét nézzük, akkor ennek a 40 százaléka 29 év alatti volt, tehát frissen végzett orvosokról beszélünk. Tehát a csoportban, ebben a 6900-ból 40 százalék volt a fiatal. Mit mond erre a kormány? Tehát van egy helyzet, hogy széles tömegeknek komoly egészségügyi problémái vannak, és ezek a problémák nőnek, ennek a költségei egyre nagyobb arányban a lakosságot terhelik, és kénytelenek a saját forrásaikat ebbe az egészségügyi ellátásba maguk beletenni, máskülönben nem kapnak semmilyen ellátást vagy alapellátást sem, és erre azzal találkoznak, hogy a magyar egészségügyi rendszer lepusztulóban van, eltűnnek az orvosok, nem látszik, hogy ennek bármiféle megoldása van, és minden mutató, amiről beszélek, káros irányba, hátrányba, negatív irányba megy. (21.20) Mit tesz erre a kormány? Idehoz egy törvényjavaslatot, azt gondolnánk, hogy persze, majd megoldani akarja ezeket a problémákat. És akkor mi a megoldás? Hát, az a megoldás, hogy majd egy praxiskezelő a betöltetlen körzeteket fogja irányítani. Hát, ez aztán iszonyú nagy megoldás ezekre a problémákra, vagy a központosítás és államosítás és/vagy, ezt államtitkár úr sem tudta egészen világosan elmondani, ebben látják önök a megoldást. A háziorvosok után a védőnőket is szervezzük át, központosítsuk meg az ügyeleti rendszert, esetleg még ebbe a törvénybe belefért az, hogy a látogatási időt még egy kicsit szabályozzák máshogy. Ez a magyar kormány javaslata arra a fajta egészségügyi káoszra és problémahalmazra, amit az előbb adatokkal alátámasztva felvázoltam. Ma, aki tud, ebből a helyzetből menekül a magánegészségügybe, és erre a kormánynak semmiféle megoldása nincsen, semmilyen olyan javaslatot nemcsak ebben a törvényben, de a korábbi hasonló javaslatokban vagy akárcsak bármilyen egyéb, akár a nyilvánosságban elhangzó, kormánytól jövő javaslatokban nem láttunk, nem hallottunk sem most, sem az elmúlt években, ami azt a célt szolgálná, hogy megértenék, hogy mi a probléma, megértenék, hogy ez milyen súlyos probléma, és erre valódi megoldásokat látnánk önöktől, amelyeknek hatékony végrehajtása van. Ez mind hiányzik nemcsak - mondom - ebből a javaslatból, hanem a kormány cselekedetéből az elmúlt években. Úgy viselkedik itt most a kormány, mint amikor Róma égett az ókorban, akkor arról beszélgetne a szenátus, hogy okkersárgára vagy tűzpirosra fessék a falakat. Hát, biztos ez is nagyon fontos, államtitkár úr, meg, hogy melyik telefonszám hol csörögjön ki, csak valójában ettől az állampolgárnak az egészségügyi ellátása nem lesz jobb. Miért is lenne jobb? Nem is tudja bemutatni az anyagban, hogy jobb, nincs semmilyen hatástanulmány se mögé rakva, hogy ez miért lenne jobb. Természetes, hogy nem tudja, én ebben megértem, ebben rettentő módon tudok empatizálni államtitkár úrral, csak hát mégiscsak az az önök feladata, hogy a magyar állampolgárok kapjanak egy olyan egészségügyi ellátást, amely nagyon egyszerű: amikor valaki megbetegszik, és egyébként magyar állampolgárként természetes, hogy a magyar kormánynak kell gondoskodni az ő egészségügyi ellátásáról, akkor ő járóbeteg-szakellátásba vagy kórházba, vagy bármilyen olyan egészségügyi típusú intézménybe be tud menni, el tud menni, meg tudja kapni azt a szolgáltatást, és mindezt olyan színvonalon, ami egyébként a XXI. században egy európai országban, egy önök szerint állítólagos demokráciában elvárható lenne. Ezt ez a kormány nem tudja teljesíteni. Nem csak én mondom ezt, menjen ki az utcára, kérdezze meg államtitkár úr, mit gondol erről az átlagember! Ugyanezt fogja gondolni, ugyanezt fogják hallani. Önök becsukták a fülüket, becsukták a szemüket, haladnak előre, mintha tudnák, hogy merre van az előre, és nem hallják meg ezeket a vészjósló szavakat és tiltakozásokat, hogy ez, amit önök ebben csinálnak, az nem megoldás a problémára. A problémát önök elodázzák, a problémát nem megoldani akarják. Az is felmerül, őszintén megmondom, hogy lehet, hogy nem is akarják megoldani már a problémát. Nehéz ellenzéki képviselőként különbséget tenni, hogy az egyes javaslatok dilettantizmusból fakadnak, vagy szándékosan nem szeretnék azt a helyzetet megoldani. Valójában a lényeg ilyen értelemben mindegy, a lényeg ugyanis az, hogy sem ez a javaslat, ami itt van előttünk, és amiről vitatkozunk, sem a korábbi hónapokban és években elénk tett egészségügyi típusú átalakítást, módosítást célzó javaslatok egyike sem ütötte meg azt a szintet, aminek az lett volna a lényege, hogy az állampolgároknak az egészségügyi ellátása legyen jobb, a betegeknek az ellátása legyen jobb; és azok az adatok, amik - még egyszer mondom - az Eurostattól, a KSH-tól, az OECD-től jövő adatok voltak, ezek az adatok ne azt mutatnák, hogy minden rosszabb, mint ami korábban, de akár csak öt-tíz évvel korábban is, és minden mutatóban a magyar egészségügy és a magyar állampolgárok egészségügyi állapota egyre rosszabb, egyre rosszabb, egyre rosszabb.