Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár:

1606 Nem tudunk ebben elmenni szó nélkül, nem lehet azt mondani, hogy ennek a javaslatcsomagnak egyik vagy a másik elemét próbáljuk majd szakmailag helyeselni és jóváhagyni, ezt a javaslatot így, úgy, ahogy van, el kell utasítani, tisztelt képviselőtársaim. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Takács Péter államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Az előző három-négy hozzászólásra reagálnék. Igen, az átlagos praxisméret, és hogy hány ember tartozzon egy praxishoz vagy körzethez: itt is akkor tegyük tisztába a fogalmakat, hogy mi a körzet, meg mi a praxis. A körzet egy területi egység, amiben települések helyezkednek el, ezeknek van egy KSH által nyilvántartott lakosságszáma, a körzet a szervezés egysége. A praxis meg attól lesz a körzet, ha egy orvos ott van, és a tajkártyákat leadják hozzá a betegek. És itt sokszor keveredik ez a két fogalom, és többször hangzott már el, hogy 800 ezer ember marad alapellátás nélkül, most harmadjára is kénytelen vagyok ezt kiigazítani. Nincs olyan magyar ember, akinek ne lenne háziorvosa. Nincs! Vagy helyettesítéssel a szomszéd praxisból vagy az OKFŐ által biztosított háziorvos mindenkit ellát. Ez már csak abból is látszott, hogy amikor az országos oltási programot szerveztük, a háziorvosokhoz leadott tajkártyákból dolgoztunk, az alapján határoztuk meg, hogy kinek melyik oltópontra kell mennie fölvenni az oltást. Minden magyar állampolgárnak van alapellátó háziorvosa, aki a lakcíméhez hozzá van rendelve. A vezénylés újra előjött Harangozó képviselő úrnál is meg utána még később is. Itt hadd mondjam el, hogy visszaélésszerűen a munkáltatók most sem gyakorolják ezt a jogot, ezután sem tervezzük. Még egyszer elismétlem, hogy az Eszjtv.-jogviszony aláírásakor abból a 3600 dolgozóból, aki ezt nem írta alá, 2800 visszajött a rendszerbe, és mind az orvosok, mind a szakdolgozók számát tekintve többen vagyunk most a közellátásban, mint eddig voltunk. Mitől lesz jobb a betegnek? Ez volt a másik kérdés, főleg az ügyeleten, és hogy miért jó az, hogy egy helyen csörög a telefon. Azért, mert azon az egy helyen egy jól kiképzett mentős szakember fogja kikérdezni a beteget egy egyébként Amerikából átvett triázs alapján, ami nagyon komoly szakmai sürgősségi sztenderdeknek felel meg, és a kikérdezési központi triázs által az ő állapotának megfelelő ellátóhelyre fogjuk irányítani. Itt több minden lehetséges. Vagy valóban előfordulhat az az eset, hogy a kiképzett szakember úgy ítéli meg, hogy neki azonnali beavatkozásra, azonnali orvosi segítségre nincsen szüksége, nem egy sürgősségi, nem egy ügyeleti teendő, amit a beteg állapota igényel. Ilyenkor értelemszerűen, ahogy most is, van arra lehetőség, hogy azt mondják, hogy amennyiben a panaszai nem rosszabbodnak, másnap jelentkezzen a háziorvosnál. Ha úgy ítéli meg a mentő dolgozója, hogy alapellátás-ügyeleti kompetencia van, lehetőség van a járásközponti ügyelethez irányítani, vagy szatelit kocsival az alapellátási ügyeletben részt vevőket a beteg lakására, amennyiben az ő mobilitása ezt indokolja, kiirányítani. És hogy miért jobb ez a rendszer, mint az eddigi? Attól, hogy itt az ügyeleti körzethatárokat nem lépték át a szolgáltatók, hiszen az egyik szolgáltató az egyik települési csoportosulással volt szerződve, a másik a másikkal. Ők egymás területére nem mentek át. Onnan kezdve, hogy ez a Mentőszolgálat szervezésébe lesz utalva, onnantól kezdve a mentőnek az a kötelessége, hogy a feltalálás helyétől, azaz a panaszos, a beteg helyétől legközelebbi egységet riassza hozzá, és előfordulhat, hogy nem az ő járásából fog kimenni hozzá szatelit mentőtiszt, vagy nem az ő járásának a központi ügyeleti orvosa megy ki hozzá, hanem ha a szomszéd járás fizikailag közelebb van, akkor a szomszéd járásban fogják őt ellátni. A várólista kérdése többször jött elő az elmúlt beszélgetések idején. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatosan néhány adatot! Itt megint igazságalapot nélkülözve állítják, hogy egyes beavatkozásokra éveket kell várni Magyarországon. Hát, a legtöbb várakozási idő, ami a nagyon bonyolult gerincstabilizáló műtéteknél van, és ami egyébként Hollandiában és nyugat-európai országokban is a 200-250 nap szintjén van, az a legnagyobb várakozási idő nálunk, 310 nap jelenleg. (21.30) De azt kell mondjam, hogy a tervezett és a valós műtőasztalra kerülési időt elemeztük a legnagyobb Covididőszakban is, és a tervezett várakozási idő meg a valós műtőasztalra kerülési idő aránya 5:1. Azt is elmondom, hogy miért van ez így. Központi várólista van Magyarországon. Ezt azért vezettük be, mert követhetetlen, adott esetben a helyi orvos kiskirályokra bízott várólista volt még a korábbi időszakban, ami nem volt transzparens, nem volt átlátható, nem volt követhető. Ezen mi változtattunk, és 2012-től központi transzparens és követhető várólisták vannak. Intézményi várólista van, ami azt jelenti, hogy egy kórházban az adott beavatkozásra az egyik beteg nem előzheti meg a másikat a várólistán, kivéve persze olyan orvosilag indokolt sürgősségi eseteket, amikor ez, mondjuk, előfordul, de ez is nagyon szigorúan szabályozva van. Ez mit jelent a gyakorlatban? Ha én adott kórház ortopédorvosa vagyok, egy Covid-hullám tetején, amikor is időszakosan az elektív beavatkozásokat kénytelenek voltunk korlátozni, egy jó 3-4 hónapos ráhagyással adok a betegemnek egy időpontot. A szomszéd rendelőben ülő kollégám már csak ezutáni időpontot adhat neki, hiszen jogszabály szerint nem előzheti meg az én betegemet. A következő rendelőben már csak ezután adnak, és