Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. TAKÁCS PÉTER belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - ELNÖK: - DR. KOVÁCS JÓZSEF (Fidesz):

1600 követően, délután 4 órától, ahogy én a tervezetben olvastam, 16 órától 22 óráig van nagyjából járásméretenként egy olyan hely, ahol elérhetően konkrétan tartózkodik háziorvos, majd ezt követően, 22 órától másnap reggel 8 óráig a Mentőszolgálat lép be ebben a kérdésben, ott sem a teljes körű ellátást biztosítva, hanem diszpécseri vagy annál magasabb szintű szolgáltatással együtt megfelelő irányítással próbálja a bajba jutott embereket az ügyeleti ellátásban segíteni. Miért fontos ez a nappali, illetve délutáni meghosszabbított alapellátási készenlét, ügyelet? - mindegy, hogy minek nevezzük. Azért, mert - mint már képviselőtársaim közül többen mondták - a tanácstalanság valóban odavezet, hogy a betegek vagy a segítségre szorulók az ilyen problémákkal többnyire a hozzájuk legközelebb lévő kórháznak vagy éppen járóbeteg-ellátásnak a sürgősségi ellátórendszerét keresik fel, amiből az következik, hogy ott óriási számban torlódnak össze betegek, holott lenne olyan hely, ahova fordulni tudnának. Ez tehát az alapellátás területén egy fontos lépés, és a mentők belépése is megfelelő itt, ugye, a mentőnél sürgős ellátásban a 15 perces hozzáférés van meghatározva. Az államtitkár úr sokszor mondta már, de a járóbeteg-ellátással kapcsolatban szintén megkerestek vidékről, Budapestről, Pest környéki területekről, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek - ahogy képviselőtársam mondta - olyan sok pénzt és mindenféle áldozatot fektettek bele a saját rendelőintézeteikbe, itt elhangzott a VIII. és a IX. kerület kérdésköre, hogy nem szívesen mondanának le erről a feladatról. De az államtitkár úr erre már körülbelül öt alkalommal válaszolt, hogy aki pillanatnyilag mindenképpen meg akarja tartani, és kedvezni, segíteni szeretne a lakosainak, annak erre a lehetősége a jelenlegi tervezet szerint a következőkben meglesz, illetve meglehet. Aki viszont ezt nem tudja ellátni, és nem akarja - nálam is több ilyen település van -, ők lemondhatnak az állam javára a járóbeteg-ellátási formáról. A fekvőbeteg-ellátásnál kétfelé bontanám majd a mondanivalómat. Ott valóban 2012. január 1-jével a kórházi ellátás kapcsán, ahogy képviselőtársam, mondjam azt, hogy főigazgatótársam mondta - mert mind a ketten voltunk ilyen pozícióban éppen akkor, én abban a ciklusban akkor éppen az Országgyűlés Egészségügyi bizottságát vezettem -, valóban egyetlenegy olyan önkormányzattal sem találkoztam akkor, többnyire megyei és városi önkormányzatok tulajdonában működtek ezek a fekvőbeteg-intézmények, kórházak egyszerű megfogalmazással, egyöntetűen lemondtak az állam javára erről az ellátási formáról, és ott valóban sikerült bizonyos korrekciókat végrehajtani, és reményeim szerint hellyel-közzel, nem biztos, hogy mindenütt egyforma sikerrel, de az ellátás színvonalán mégis javítani. Az ellátást a fekvőbeteg-intézményekben valóban teljesen kétfelé kell bontani, ugye, az aktív és az úgynevezett krónikusellátási formákra. Az aktív ellátás kérdésében én itt nem kívánok semmit mondani, annyit talán igen, hogy ebben a megyei összevont ellátási rendszerben, ahol mikor még mi voltunk, megyei, most vármegyei kórházaknak a vezető szerepe istenigazából nem nagyon kérdőjeleződött meg senkiben, mert a megyei, megyénkénti vagy ilyen, nagyjából ilyen méretben a progresszivitások között azért általában jobban felszereltek voltak ezek az intézmények, de ott sem állt meg az élet, mert hogyha a megyei kórház egy megye vagy egy adott ellátási terület, Budapest valamelyik ilyen megyei szintű vagy nagyobb kórháza nem boldogult a beteg ellátásával, akkor még az egyetemi klinikák, illetve az országos intézetek az ellátás csúcsán még mindig tudtak segíteni a bajbajutottaknak. A krónikusellátási területen a kérdés nagyon-nagyon sok pólusúnak mondható. Valamilyen szintű krónikusellátása kell hogy legyen kivétel nélkül minden kórháznak, főleg amelyek aktív ellátással is bírnak, mert amikor az aktív ellátás köréből kikerül egy beteg... - és képviselőtársam mondta, hogy beteg, igen, általában akik ezen a területen vannak, még hogyha a szociális ellátás területén kerülnek is majd ellátásra, általában nem kizárólagosan gondozottak, rászorulók, hanem általában betegek, és általában olyan életkorban kell hogy hozzájussanak ehhez az ellátáshoz, amikor ennek elérkezik az ideje. Itt az államtitkár úr említette ezt a közel 2800-3000 ágyat, ami valóban az egészségügy keretein belül van, de két ciklussal ezt megelőzően ez egyáltalán nem így működött, hogy ki milyen feladattól szeretne megszabadulni vagy mit szeretne továbbadni, mert akkor az akkori szociális államtitkárság vagy tárca, a tárcának az a része azzal a kéréssel fordult az akkori úgymond népjóléti bizottsághoz, hogy az egészségügyi ellátórendszertől - akkor nem 26, hanem 30 ezer ágyról volt szó - szeretnék ezt az ágyszámot átkérni, átvenni a szociális ellátás területére, és ezt az ellátási formát ott egységesen megoldani. Mert azért azt be kell látni mindannyiunknak, hogy az nem teljesen elfogadható, hogy... Még valamit talán! Egy kórházi ellátás keretein belül a krónikusellátás is - ha el tetszenek ezt hinni, ha nem, akkor is mondom - többe kerül fajlagosan, mint mondjuk, egy kifejezetten szociális ellátási területen való ellátási forma, de valahol egységesíteni kell, mert az ápolási díjaknak a köre sem egységes, tehát ebben az ellátottaknak és az ellátóknak a körét is egységesen kell kezelni, nagyjából és egészében egységes jövedelmi viszonyokkal, ugyanolyan feladatokkal. (20.50) S az is szerepel a törvényben, hogy ha valaki az egészségügy területéről átkerül a szociális ellátás területére a munkakörében, akkor választhat a két lehetőség közül, azaz lehet közalkalmazott is, illetve a korábbi